Külső tagok

Csernai Balázs vagyok, 2004-ben szenteltek pappá. Papszentelés után három évig Münchenben tanultam biblikumot / Újszövetséget, majd különböző plébániákon szolgáltam és tanítottam. 2018 szeptembere óta a veszprémi szemináriumban vagyok elöljáró, tanítok a főiskolán. E mellett a veszprémi egyetem lelkésze lettem, ahol a fiatalok összegyűjtése, kísérése, evangelizálása a feladatom.

A Közösséget közel 20 éve ismerem. Már az első találkozások alkalmával nagyon mély otthonosság érzést tapasztaltam meg. Hamar világossá vált számomra, hogy a hivatásom az egyházmegyémbe szól, a Közösségben azonban egy olyan otthont kaptam, ahová rendszeresen visszatérhetek, ahonnan erőt meríthetek, s amelynek lelkiségét továbbvihetem oda, ahová éppen szolgálok. Amikor lehetőség nyílt a Papi Testvériségben való elköteleződésre, első adandó alkalommal éltem ezzel a lehetőséggel 2015. május 20-án. Azóta egyre nyilvánvalóbb, hogy személyes szolgálataimban is részesülök a Közösség karizmájában, amely nélkül ma már nehezen tudnám elképzelni személyes és papi életemet. A Papi Testvériség és a Közösség tagjaival való találkozás, a közös szolgálat és ünneplés határozzák meg életem koordináta-rendszerét.

Balázs atya

Hajni vagyok, 23 éves, tavaly fejeztem be az óvodapedagógia szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen. Jelenleg első kisbabánkat várjuk, aki Januárban fog megszületni. A közösséggel 13 éves koromban találkoztam először, amikor a Tábor Hegyi Napokon részt vettem. Itt találkoztam először a férjemmel, 3 éve vagyunk házasok.

Férjem, Tóbiás, 27 éves, programozóként dolgozik egy budapesti cégnél. A Nyolc Boldogság Közösséget férjem kisgyermekkora óta ismeri, szüleivel és a testvérével sok közösségi programba, liturgiába kapcsolódtak be, a ’90 -es évektől, otthon érzi magát a közösségben. 🙂

Bárány Tanítványai is voltunk mindketten, ezért a közösség már évek óta a lelki töltődést, biztos imahátteret, s ezzel párhuzamosan pedig a közös szolgálatot jelenti nekünk. Szolgálatot, a közösségben élők és a környezetünk felé. Tehát ezekben látjuk leginkább azt a motivációt, ami miatt úgy döntöttünk, hogy 2017-ben elköteleződünk, mint Bárány Barátai. Számunkra egyértelmű, hogy ez az a közeg, ahonnan meríteni tudunk az időnként zsúfolt és nehéz mindennapokhoz.  Elköteleződésünk egyfajta keretet, plusz töltetet ad a lelki életünknek. Minél teljesebben igyekszünk megélni ezáltal Istenben azt az egyedi, utánozhatatlan és megismételhetetlen belső szabadságot, amelyet Ő ajándékoz számunkra, személyre szabottan minden nap. A Közösséggel való találkozások és szolgálataink során is (amelyek főként zenei szolgálatok, egyéb technikai feladatok, csoportvezetés a lelkigyakorlatok alkalmával) újra és újra visszatérünk ehhez a bizonyossághoz. Ha két szóban kellene megfogalmaznunk, hogy miként hatott elköteleződésünk az életünkre, akkor ezt a -számunkra- hatalmas felismerést említenénk meg elsőként: Isten jó. Nem ítél el, lehet a földön járva, hitelesen megélni a kereszténységet, és csak így érdemes, szabadon, mindenféle kényszer, és felesleges bűntudat nélkül.

Hajni és Tóbiás

Teréz vagyok, 23 éves. Kecskeméten élek, de jelenleg Budapesten tanulok, német nemzetiségi tanítónak.

Tavaly nyáron másodjára vettem részt a közösség ifjúsági táborában, a THN-en. Nagyon áldott volt mindkét alkalommal a tábor hete, közel éreztem magamat Istenhez, és sok kegyemet kaptam. A húgom ekkor már BT-s volt, s ő egész évben nagyon sokat mesélt a képzésről, a jó hangulatról, az élményeiről, az Istennel eltöltött időről. A nyár végére megszületett bennem is a vágy, hogy szeretnék én is ide tartozni, szeretnék visszatérni Homokkomáromba. Szeretnék BT-s lenni!

A közösség nem volt teljesen ismeretlen számomra: a szüleim régen ide tartoztak, s az utóbbi években újra közelebb kerültek a közösséghez. Így ismertem a közösség lelkiségét, imáit; s éppen ezért még inkább úgy éreztem, s érzem a mai napig, hogy szinte otthon vagyok itt.

Jelenleg másodéves BT-s vagyok. Mióta ehhez a közösséghez tartozom, nagyon sok értékes kapcsolatra tettem szert. Rengeteget kaptam Istentől: olyan dolgokat hallottam, tanultam, melyekre nagyon gyümölcsöző volt más szemszögből rápillantani, s melyek sokat segítettek az Istenkapcsolatomban. Erősödni tudtam a hitemben, és abban is, hogy miként tudok tudatosabb, felnőtt kereszténnyé válni. Valamint megtapasztalhattam azt is, hogy nagyon jó együtt, közösségben lenni a nővérekkel és egymással is!

Nagyon mélyen éltem meg a nyáron az elköteleződésemet. Nagyon boldog vagyok, hogy kimondhattam egy tudatos igent Istennek; úgy érzem, hogy mindez nagyon sok erőt és támaszt ad nekem abban, hogy tudjam járni ezt az utat, és hogy még közelebb kerülhessek a Jóistenhez. Néha ugyan küzdelmes a mindennapokban kitartani; ugyanakkor az elköteleződés egy biztos pont is egyben, melyhez mindig visszatérhetek. Jó megélni azt, hogy Isten milyen nagy szeretettel segít abban, hogy egyre tudatosabban élhessem meg a hitemet. Mindemellett nagyon megerősítő az is, hogy nem vagyok egyedül: hisz együtt köteleződtünk el, közösségben vagyunk egymással, és tudjuk egymást erősíteni a tapasztalatainkkal, mindennapi küzdelmeinkkel is.

Teréz

Csernai Balázs vagyok, 2004-ben szenteltek pappá. Papszentelés után három évig Münchenben tanultam biblikumot / Újszövetséget, majd különböző plébániákon szolgáltam és tanítottam. 2018 szeptembere óta a veszprémi szemináriumban vagyok elöljáró, tanítok a főiskolán. E mellett a veszprémi egyetem lelkésze lettem, ahol a fiatalok összegyűjtése, kísérése, evangelizálása a feladatom.

A Közösséget közel 20 éve ismerem. Már az első találkozások alkalmával nagyon mély otthonosság érzést tapasztaltam meg. Hamar világossá vált számomra, hogy a hivatásom az egyházmegyémbe szól, a Közösségben azonban egy olyan otthont kaptam, ahová rendszeresen visszatérhetek, ahonnan erőt meríthetek, s amelynek lelkiségét továbbvihetem oda, ahová éppen szolgálok. Amikor lehetőség nyílt a Papi Testvériségben való elköteleződésre, első adandó alkalommal éltem ezzel a lehetőséggel 2015. május 20-án. Azóta egyre nyilvánvalóbb, hogy személyes szolgálataimban is részesülök a Közösség karizmájában, amely nélkül ma már nehezen tudnám elképzelni személyes és papi életemet. A Papi Testvériség és a Közösség tagjaival való találkozás, a közös szolgálat és ünneplés határozzák meg életem koordináta-rendszerét.

Balázs atya