Külső tagok

A Nyolc Boldogság Közösséghez, mint Lelki Családhoz külső tagok is kapcsolódnak. Fiatalok, házaspárok, egyedülállók, állandó diakónusok vagy egyházmegyés papok, akik mindennapi életüket a Közösség lelkisége szerint élik, és részt vesznek a Közösség apostoli tevékenységében, imájukkal és anyagi segítségükkel támogatják a Közösséget. A kapcsolódás formái a következők:

A BÁRÁNY

TANÍTVÁNYAI

Képzési és elköteleződési forma 16-30 év közötti fiatalok számára, akik személyes megtérést éltek át, és Krisztust választják életük egyetlen Urának és Mesterének. A Bárány Tanítványai rendszeresen összegyűlnek valamely közösségi centrumban; hitükkel és konkrét feladatok vállalásával tesznek tanúságot elköteleződésükről az Egyházban és a társadalomban.

A BÁRÁNY

BARÁTAI

“Követik a Bárányt bárhová mégy.”  (Jel.14, 4)

Különféle korú hívők, akik a Nyolc Boldogság Közösség lelkisége szerint élnek. Rendszeres imaéletetre törekednek, melyet a közösségi liturgia ihlet, és aktívan részt vesznek a Közösség életében és missziójában. Elköteleződésük egy évre szól, évente megújítható.

VILÁGI PAPOK

TESTVÉRISÉGEI

Nyolc Boldogság Papi Testvériség: egyházmegyés papok, akik saját szolgálati helyükön a Közösség lelkisége szerint kívánnak élni. Elköteleződésük egy évre szól, évente megújítható. Rendszeres találkozókat szerveznek, és részt vesznek a Közösség misszióiban.

SZEMÉLYES

TANÚSÁGTÉTELEK

MEGNÉZEM

MÉG

A FÉRFI SZERZETESEK

Szeretnék hírlevelet kapni (franciául)

    *Minden e-mail alján bármikor leiratkozhat (olvassa el az adatvédelmi szabályzatot).

    “Votre don sera reçu par la Fondation pour le Clergé, en faveur de la Communauté des Béatitudes et les données recueillies sur le formulaire de don serviront aux communications de la Communauté des Béatitudes et de la Fondation pour le Clergé.”

    Sr Thérèse de la Sainte Face

    témoignage de

    Sr Thérèse de la Sainte Face

     

    Je m’appelle Sœur Thérèse de la Ste Face (en référence au visage du Christ, pour les non-initiés). Je suis française originaire de la Guadeloupe (les Antilles),  à la Communauté depuis vingt ans. Jésus est venu me cueillir sur les bancs de l’université à Paris où j’étudiais les mathématiques.

    Depuis l’enfance, j’ai reçu une éducation religieuse de base. Quand j’ai quitté mon île pour des études en France métropolitaine, j’entrais dans une autonomie à tout point de vue et la dimension de la foi n’y a pas échappé : quelle chrétienne étais-je ? Qui était le Christ pour moi ? Quelle place donnais-je à l’Eucharistie dans ma vie ? Etait-ce pour moi simplement une tradition à perpétuer ?

    C’est en plein questionnement que j’ai rencontré un groupe de prière qui a été le canal d’une expérience spirituelle déterminante. J’ai découvert un Dieu vivant et qui n’est pas du tout loin de ce que je vis. Je peux partager deux points de cette expérience : devant Jésus dans l’hostie exposée, j’ai goûté l’amour infini de Dieu pour moi, j’avais rencontré Quelqu’un qui m’aimait et de manière unique. Puis dans un deuxième temps, à travers la prière de quelques membres du groupe de prière, j’ai revu toute ma vie en un instant et j’ai pris conscience de la fidélité de Dieu dans divers moments de ma vie. J’ai touché quelque chose de Dieu, quelque chose de grand et de beau que rien ni personne ne pouvait me ravir. Non seulement j’avais la certitude de l’existence de Dieu, mais je savais de l’intérieur qu’Il était en moi et avec moi.

    Devant un tel Amour, a resurgi dans mon cœur l’appel à la vie religieuse (que je situe à l’âge de 12 ans) : ce désir de donner toute ma vie à Dieu pour L’aimer et faire connaitre Son Amour.

    Durant le temps de discernement qui suivit, je rencontrai à la faculté, de façon providentielle, une personne qui se rendait à la Communauté des Béatitudes pour une retraite. C’est ainsi que je décidai de m’y rendre aussi pour essayer de comprendre la volonté de Dieu.

    J’ai été frappée par la liturgie, la ferveur de la louange de cette communauté, la qualité de la vie fraternelle, la beauté de Dieu qui émanait dans cette simplicité de vie, ainsi que l’ouverture à l’évangélisation. J’ai donc choisi la Communauté car il me semblait que le grand désir que j’avais de me donner à Dieu pouvait se concrétiser dans ce choix de vie où contemplation et mission s’entremêlaient de manière forte. Et je n’ai pas été déçue !

    Pour moi, la vie religieuse est un moyen pour aimer pleinement. Une voie qui montre que Dieu existe et que cela vaut la peine de Lui consacrer toute sa vie. Chaque jour, j’apprends à me laisser faire et éclairer par Dieu, à être de mieux en mieux disponible pour Le faire connaitre et  aimer.

    “Le vent souffle où il veut et tu entends sa voix, mais tu ne sais pas d’où il vient ni où il va. Ainsi en est-il de quiconque est né de l’Esprit” (Jn 3, 8). Suivre le Christ c’est une aventure : se laisser sans cesse surprendre par Dieu et rester ouvert à la nouveauté de l’Esprit…

    Sœur Thérèse de la Sainte Face

    témoignage de

    Père Balazs

    Je suis originaire de Hongrie. J’ai été ordonné en 2004. Après mon ordination, j’ai étudié la théologie biblique (le Nouveau Testament) à Munich. J’ai été au service de plusieurs paroisses et j’ai également enseigné la théologie biblique. Depuis septembre 2018, je suis responsable des séminaristes du diocèse de Veszprém et j’enseigne au collège. Je suis de plus devenu aumônier de l’université : mon rôle est de réunir, accompagner et évangéliser les étudiants.

    Je connais la Communauté des Béatitudes depuis vingt ans. Dès le début, j’y ai expérimenté un véritable esprit familial : je m’y suis tout de suite senti chez moi ! Ma vocation est d’être prêtre diocésain, mais la Communauté est pour moi un vrai foyer, dans lequel je peux retourner pour puiser de la force en me plongeant dans la spiritualité communautaire. Je peux ensuite transmettre cette spiritualité aux personnes qui m’entourent.

    Quand a été lancée la Fraternité des Clercs des Béatitudes en Hongrie, j’ai tout de suite saisi l’occasion de m’engager. C’était le 20 mai 2015. Depuis je réalise de plus en plus combien je reçois des charismes de la Communauté et je ne pourrais plus imaginer ma vie personnelle et sacerdotale sans elle.

    Père Balazs

    Sr Thérèse de la Sainte Face

    TANÚVALLOMÁSA

    Sr Thérèse de la Sainte Face

    A nevem Szent Arcú Teréz nővér (a beavatatlanok számára Krisztus arcára utalva). Francia vagyok, Guadeloupe-ról (Nyugat-Indiából) származom, és húsz éve vagyok a Közösségben. Jézus eljött értem a párizsi egyetem padjaiba, ahol matematikát tanultam.

    Gyermekkorom óta alapvető vallási nevelésben részesültem. Amikor elhagytam a szigetemet, hogy a francia szárazföldön tanuljak, minden tekintetben autonóm lettem, és a hit dimenziója sem maradt ki ebből: milyen keresztény voltam? Ki volt Krisztus számomra? Milyen helyet adtam az Eucharisztiának az életemben? Vajon ez egyszerűen csak egy hagyomány volt, amit tovább kell vinni?

    E kérdésfeltevés közepette találkoztam egy imacsoporttal, amely egy meghatározó lelki élmény csatornája volt. Felfedeztem egy élő Istent, aki egyáltalán nem áll távol attól, amit én tapasztalok. Két dolgot tudok megosztani ebből az élményből: mielőtt Jézus a gazdatestben kitett, megízleltem Isten végtelen szeretetét irántam, találkoztam Valakivel, aki szeretett engem, mégpedig egyedülálló módon. Aztán egy második lépésben, az imacsoport néhány tagjának imája által, egy pillanat alatt újra láttam az egész életemet, és tudatára ébredtem Isten hűségének életem különböző pillanataiban. Megérintettem valamit Istentől, valami nagyszerűt és szépet, amit senki és semmi nem vehet el tőlem. Nemcsak Isten létezéséről voltam biztos, hanem belülről tudtam, hogy Ő bennem és velem van.

    Az ilyen Szeretet láttán újra felbukkant a szívemben a hívás a vallásos életre (amit 12 éves koromban tettem): ez a vágy, hogy egész életemet Istennek adjam, hogy szeressem Őt és megismertessem az Ő Szeretetét.

    Az ezt követő megkülönböztetés ideje alatt a tantestületben találkoztam egy olyan személlyel, aki a Beatitudes Közösségbe készült lelkigyakorlatra. Ezért úgy döntöttem, hogy én is odamegyek, hogy megpróbáljam megérteni Isten akaratát.

    Lenyűgözött a liturgia, e közösség buzgó dicsőítése, a testvéri élet minősége, Isten szépsége, amely az élet egyszerűségéből sugárzott, valamint az evangelizációra való nyitottság. Azért választottam a Közösséget, mert úgy tűnt, hogy az a nagy vágyam, hogy átadjam magam Istennek, konkretizálódhat ebben az életformában, ahol a szemlélődés és a küldetés erősen összefonódik. És nem csalódtam!

    Számomra a vallásos élet a teljes szeretet útja. Egy olyan út, amely megmutatja, hogy Isten létezik, és hogy érdemes neki szentelni az egész életünket. Minden nap megtanulom, hogy engedjem, hogy Isten vezessen és megvilágosítson, hogy egyre inkább elérhető legyek, hogy megismertessem és megszeressem Őt.

    “A szél ott fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, vagy hová tart. Így van ez mindenkivel, aki a Lélektől született” (Jn 3:8). Krisztust követni kaland: engedni, hogy Isten állandóan meglepjen, és nyitottnak maradni a Lélek újdonságára…

    Thérése nővér a Szent Arcról

    tanúvallomása

    Balázs atya

    Eredetileg Magyarországról származom. 2004-ben szenteltek fel. Felszentelésem után Münchenben bibliai teológiát (Újszövetség) tanultam. Több gyülekezetben szolgáltam, és bibliai teológiát is tanítottam. 2018 szeptembere óta a Veszprémi Egyházmegyében a szeminaristákért felelek és a főiskolán tanítok. Emellett egyetemi lelkész lettem: az a feladatom, hogy összegyűjtsem, kísérjem és evangelizáljam a diákokat.

    Húsz éve ismerem a Boldogságok Közösségét. Már a kezdetektől fogva igazi családias hangulatot tapasztaltam: azonnal otthon éreztem magam! Hivatásom az egyházmegyei papság, de a Közösség igazi otthont jelent számomra, ahová visszatérhetek, hogy erőt merítsek a közösségi lelkiségből. Ezt a spiritualitást aztán át tudom adni a körülöttem lévő embereknek.

    Amikor Magyarországon elindult a Boldogságos Klerikusok Testvérisége, azonnal megragadtam a lehetőséget, hogy bekapcsolódjak. Ez 2015. május 20-án történt. Azóta egyre inkább tudatosult bennem, hogy milyen sok karizmát kapok a Közösségtől, és nem tudnám elképzelni személyes és papi életemet nélküle.

    Balázs atya

    témoignage de

    Hajni et Tobias

    Je m’appelle Hajni, j’ai 23 ans, suis hongroise et mariée depuis deux ans. Je viens de terminer mes études pour devenir institutrice en maternelle. J’ai connu la Communauté à l’âge de 13 ans à l’occasion d’un camp de jeunes à Homokkomarom (Camp Mont-Thabor)

    C’est dans ce camp que j’ai rencontré pour la première fois mon mari, Tobias. Il a 27 ans et est informaticien. Tobias connaît la Communauté depuis son enfance parce qu’il a participé à plusieurs programmes communautaires avec ses parents depuis les années 90. Il se sent vraiment chez lui aux Béatitudes. Nous habitons à Piliscsaba, ville proche de Budapest. Actuellement nous attendons notre premier bébé. Nous aimons beaucoup randonner ensemble et nous participons à la vie quotidienne de notre paroisse.

    Nous avons participé à la formation des Disciples de l’Agneau. La Communauté est devenue pour nous un lieu de ressourcement et un soutien dans la prière. Elle est aussi le lieu où nous pouvons exercer des apostolats : je chante dans la chorale pendant les camps de jeunes et mon mari aide pour les aspects plus techniques de l’organisation.

    C’est pour ces raisons que nous nous sommes engagés comme Amis de l’Agneau en 2017. Cet engagement donne un cadre et un élan spirituel à notre vie en nous faisant goûter la bonté de Dieu et nous donne la possibilité de vivre authentiquement notre vie chrétienne dans la gratitude et la liberté.

    Hajni et Tobias

    tanúvallomása

    Hajni és Tobias

    A nevem Hajni, 23 éves vagyok, magyar és két éve házas. Most fejeztem be a tanulmányaimat, hogy óvónő lehessek. A Közösséggel 13 éves koromban találkoztam egy homokkomáromi ifjúsági táborban (Mont-Thabor tábor).

    Ebben a táborban találkoztam először a férjemmel, Tóbiással. 27 éves és informatikus. Tobias már gyermekkora óta ismeri a Közösséget, mivel az 1990-es évek óta számos közösségi programban vett részt szüleivel. Igazán otthon érzi magát a boldogságban. Piliscsabán élünk, egy Budapest melletti városban. Jelenleg várjuk első gyermekünket. Szeretünk együtt kirándulni, és részt veszünk az egyházközségünk mindennapi életében.

    Részt vettünk a Bárány Tanítványainak megalakulásában. A Közösség a megújulás és az imádságban való támogatás helye lett számunkra. Ez az a hely is, ahol apostolkodásunkat gyakorolhatjuk: én az ifjúsági táborok alatt énekelek a kórusban, a férjem pedig a szervezés technikai részeiben segít.

    Ezen okokból kifolyólag 2017-ben a Bárány Barátai közé léptünk be. Ez az elkötelezettség keretet és lelki lendületet ad az életünknek azáltal, hogy megízlelteti velünk Isten jóságát, és lehetőséget ad arra, hogy hálával és szabadságban éljük meg hitelesen keresztény életünket.

    Hajni és Tobias

    témoignage de

    Pauline

    Devenir Disciple de l’Agneau répondait pour moi à un besoin profond d’unité et de sens : que ma vie avec le Christ ne soit plus seulement “vivante” aux Béatitudes quand j’y étais, mais dans tout mon quotidien. C’était aussi pour moi une manière de me rapprocher de cette Communauté que j’aime beaucoup et dans laquelle j’ai trouvé de quoi nourrir ma foi.

    L’exigence de cet engagement n’est pas facile à tenir tous les jours, mais il me tire vers le haut. J’ai découvert combien il est léger de porter la croix du Christ, que nous recevons le jour de notre engagement. Les rencontres des Disciples à la Communauté sont toujours des temps de grâces où je peux puiser des forces nouvelles pour vivre ma foi au quotidien.
     
    J’entame désormais ma troisième année en tant que Disciple, et je peux affirmer que ce n’est plus moi qui porte la croix, c’est elle qui porte ma vie.
    Pauline

    tanúvallomása

    Pauline

    Az, hogy a Bárány tanítványa lettem, egy mélységes egység- és értelemigényemre adott választ: hogy a Krisztussal való életem ne csak akkor “éljen” a boldogságoknál, amikor ott voltam, hanem az egész mindennapi életemben. Ez egyúttal egy módja volt annak is, hogy közelebb kerüljek ehhez a Közösséghez, amelyet nagyon szeretek, és amelyben találtam valamit, ami táplálja a hitemet.

    Ennek az elkötelezettségnek a követelményeit nem könnyű minden nap betartani, de felhúz. Felfedeztem, hogy milyen könnyű Krisztus keresztjét hordozni, amelyet az elköteleződésünk napján kapunk. A Közösségben a Tanítványok találkozói mindig kegyelmi alkalmak, ahol új erőt meríthetek ahhoz, hogy a hitemet a mindennapi életben is megéljem.

    Most lépek be a harmadik tanítványi évembe, és elmondhatom, hogy már nem én hordozom a keresztet, hanem a kereszt hordozza az életemet.

    Pauline

    Clément

    témoignage de

    Clément

    Dimanche 7 octobre, j’ai  renouvelé mon engagement de Disciple de l’Agneau. Voici pourquoi.

    Parce que Jésus-Christ est mon seul Maître. De qui d’autre me mettrai-je à la suite ? Il est celui qui fait toute ma joie, la présence constante dans mon cœur qui reste quelques soient les difficultés, les moments de joie ou de doute. Lorsque toutes mes certitudes s’envolent, lorsque mes amis me manquent, lui est fidèle et il répond toujours quand je l’appelle. Il est le roc sur lequel j’ancre mon cœur, la quille qui stabilise ma vie. Il ne m’a jamais fait défaut.

    Parce qu’en Jésus seul je trouve mon bonheur. Récemment, alors que je m’efforçais d’être vertueux (ça peut arriver), je me suis rendu compte que j’aurai beau être parfait, agir parfaitement, je ne serai pas pour autant comblé. La seule façon d’être comblé de bonheur est de vivre dans le Cœur de Jésus. Jamais je n’ai trouvé de bonheur comparable à celui que j’ai expérimenté quelques fois devant la Face du Seigneur durant l’adoration, ou durant la communion à la messe. Aucun bonheur n’égale celui de sentir la présence brûlante de Jésus dans son cœur. C’est dans le Cœur de Jésus que je m’épanouis, que je me découvre tel que le Père a voulu que je sois, que je me sens libre, connu, aimé. Cette présence qui m’habite est vivante, elle est aussi parole. A l’âge de huit ans (à force de demander), j’ai reçu la grande grâce de pouvoir entrer en dialogue avec Jésus, de discuter avec lui de façon intelligible. Aujourd’hui, douze ans après, une amitié très profonde s’est ancrée entre Jésus et moi, et de la surgit ma joie.

    Parce que je veux encore recevoir les grâces que Dieu veut me donner. Plus je reçois, et plus mon désir grandi. Plus j’aime Jésus, et plus j’ai le désir de le connaître, d’approfondir ses mystères et de demeurer dans son amour. Plus je demande, et plus je reçois. Dieu a un tel désir de se faire connaître et de se donner ! Et il suffit de demander !

    Enfin, je ne peux garder pour moi l’amour que Dieu a aussi pour les autres. Être Disciple de l’Agneau, c’est aussi être témoin visible de Jésus et de ce qu’il fait dans ma vie, pour que les autres voient quel grand amour Dieu veut leur donner.

    Clément, 20 ans

    Clément

    tanúvallomása

    Clément

    Október 7-én, vasárnap megújítottam elkötelezettségemet a Bárány tanítványaként. Ezért.

    Mert Jézus Krisztus az egyetlen Mesterem. Ki mást követnék? Ő az, aki minden örömömet megteremti, az állandó jelenlét a szívemben, amely a nehézségektől, az öröm vagy a kétség pillanataitól függetlenül megmarad. Amikor minden bizonyosságom eltűnik, amikor hiányoznak a barátaim, ő hűséges, és mindig válaszol, amikor hívom. Ő az a szikla, amelyre lehorgonyozom a szívemet, a hajógerinc, amely stabilizálja az életemet. Soha nem hagyott cserben.

    Mert egyedül Jézusban találom meg a boldogságomat. Nemrégiben, amikor megpróbáltam erényes lenni (ez megtörténhet), rájöttem, hogy bármennyire is tökéletes vagyok, bármennyire tökéletesen viselkedem, nem fogok beteljesedni. Az egyetlen módja annak, hogy boldogsággal teli legyél, ha Jézus Szívében élsz. Soha nem találtam még olyan boldogságot, mint amit néhányszor az Úr színe előtt tapasztaltam az imádság alatt vagy a szentmise áldozásakor. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor az ember érzi Jézus égő jelenlétét a szívében. Jézus Szívében kivirágzom, felfedezem magam, ahogyan az Atya akarta, szabadnak, ismertnek és szeretettnek érzem magam. Ez a jelenlét, amely bennem lakozik, él, ez is egy szó. Nyolcéves koromban (kérésemre) megkaptam azt a nagy kegyelmet, hogy párbeszédet folytathatok Jézussal, hogy érthető módon beszélgethetek vele. Ma, tizenkét évvel később, egy nagyon mély barátság gyökerezik Jézus és köztem, és ebből fakad az örömöm.

    Mert még mindig szeretném megkapni azokat a kegyelmeket, amelyeket Isten adni akar nekem. Minél többet kapok, annál jobban növekszik a vágyam. Minél jobban szeretem Jézust, annál jobban vágyom arra, hogy megismerjem őt, hogy elmélyüljek az ő titkaiban, és hogy megmaradjak az ő szeretetében. Minél többet kérek, annál többet kapok. Isten annyira vágyik arra, hogy megismertesse magát és odaadja magát! És elég, ha csak kérdezel!

    Végül, nem tarthatom meg magamnak azt a szeretetet, amelyet Isten mások iránt érez. A Bárány tanítványának lenni azt is jelenti, hogy látható tanúja legyek Jézusnak és annak, amit az életemben tesz, hogy mások is láthassák, milyen nagy szeretetet akar Isten adni nekik.

    Clément, 20 éves

    témoignage de

    Marie

    J’ai 30 ans. Je suis mariée et mère de trois enfants de 5 ans, 3 ans et un nouveau-né. Mon mari n’est pas baptisé bien que nous nous soyons mariés à l’Eglise et que nos enfants le soient. Je suis enseignante en lycée.

    J’ai fait mon premier engagement en tant qu’Amie de l’Agneau de la maison de Nouan-le-Fuzelier en février 2014. Depuis, je l’ai renouvelé chaque année.

    C’est en 2005 que j’ai rencontré la Communauté des Béatitudes et le coup de foudre a été immédiat. Musicienne, j’ai tout de suite été séduite par les chants et la beauté de la liturgie. Au fil du temps, je me suis vraiment rapprochée de la Communauté et lorsqu’en 2007 la responsable du foyer que je fréquentais m’a parlé de cet engagement d’Ami de l’Agneau, cela m’a tout de suite parlé. Cet engagement correspondait exactement au lien que je voulais conserver avec la Communauté. Finalement, il en a été tout autrement et après un éloignement géographique et spirituel pendant quelques temps, j’ai retrouvé le chemin de la Communauté en 2011 à l’occasion des JMJ de Madrid. Et rapidement, l’appel à devenir Amie de l’Agneau s’est fait à nouveau sentir. Il m’est apparu essentiel à mon équilibre spirituel. Je me suis rendu compte que j’ai besoin de la Communauté pour me ramener toujours à Jésus et que c’était important pour moi d’avoir un rôle, une place pour la Communauté.

    Au quotidien, cet engagement m’apporte un soutien sans faille, l’assurance d’avoir des frères et sœurs qui me portent dans leur prière et le plaisir de se retrouver vraiment en famille lors des weekends au foyer. J’ai aussi la joie d’avoir pu « exporter » les Soirées Pétales de roses dans ma paroisse : du coup chaque année en octobre, deux membres de la Communauté viennent animer avec moi cette veillée qui s’enracine maintenant depuis cinq ans dans la culture paroissiale !

    Marie

    tanúvallomása

    Marie

    30 éves vagyok. Nős vagyok, három 5, 3 és egy újszülött gyermekem van. A férjem nincs megkeresztelve, bár egyházi házasságot kötöttünk, és a gyermekeink is azok. Középiskolai tanár vagyok.

    2014 februárjában vállaltam először kötelezettséget a Nouan-le-Fuzelier ház bárányának barátjaként. Azóta minden évben megújítottam.

    2005-ben találkoztam a Beatitudes Közösséggel, és szerelem volt első látásra. Zenészként azonnal elcsábítottak az énekek és a liturgia szépsége. Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültem a Közösséghez, és amikor 2007-ben az otthon vezetője, akihez jártam, beszélt nekem erről a Bárány Barátjaként való elkötelezettségről, ez azonnal megszólított. Ez az elkötelezettség pontosan megfelelt annak a kapcsolatnak, amelyet a Közösséggel akartam fenntartani. Végül egészen másképp alakult, és egy ideig tartó földrajzi és lelki távolság után 2011-ben, a madridi világimanap alkalmával visszataláltam a Közösséghez. És hamarosan újra éreztem a hívást, hogy a Bárány Barátja legyek. Lelki egyensúlyomhoz nélkülözhetetlennek tűnt. Rájöttem, hogy szükségem van arra, hogy a Közösség mindig visszavezessen Jézushoz, és hogy fontos, hogy legyen szerepem, helyem a Közösségben.

    Ez az elkötelezettség a mindennapokban kimeríthetetlen támogatást ad nekem, a bizonyosságot, hogy vannak testvéreim, akik imádságaikban hordoznak, és az örömöt, hogy a hétvégeken az otthonban valóban együtt lehetünk, mint egy család. Nagy örömömre szolgál az is, hogy a Rózsaszirmok estéit “exportálhattam” a plébániámra: minden év októberében a közösség két tagja jön el velem együtt vezetni ezt a virrasztást, amely immár öt éve gyökeret vert a plébániai kultúrában!

    Marie

    témoignage de

    Terez

    Je suis hongroise, j’ai 23 ans et je fais actuellement des études à Budapest pour devenir institutrice.

    L’année dernière, j’ai participé pour la deuxième fois au Festival Thabor, camp de jeunes de la Communauté des Béatitudes à Homokkomarom en Hongrie.  Ce camp a été très béni : je me suis sentie très près de Dieu et j’ai reçu beaucoup de grâces. Ma petite sœur était déjà Disciple de l’Agneau et m’avait souvent parlé de la formation, de l’ambiance, de ses expériences et des temps passés avec Dieu, si bien qu’à la fin de l’été, j’ai décidé d’appartenir moi aussi à la Communauté : je voulais retourner à Homokkomarom, je voulais être Disciple de l’Agneau !

    Je connaissais déjà la spiritualité et les prières de la Communauté des Béatitudes par mes parents qui sont eux aussi membres de la Communauté. C’est pourquoi je m’y sens vraiment chez moi.

    Je suis actuellement en deuxième année de formation. Depuis que j’appartiens à la Communauté, j’ai forgé de nombreuses relations précieuses, et j’ai reçu énormément de Dieu. J’ai découvert des perspectives nouvelles qui m’aident dans ma relation avec Dieu. Cela a renforcé ma foi et m’a appris à devenir une chrétienne plus adulte et plus consciente de sa foi. J’ai également pu faire l’expérience du bonheur d’être ensemble, en Communauté, avec les sœurs et avec les autres !

    Mon engagement a été quelque chose de très intense. Je suis heureuse d’avoir pu dire un « oui » conscient à Dieu. Cet engagement me donne beaucoup de force et me soutient sur ma route pour que je puisse m’approcher toujours plus du Bon Dieu ! Persévérer au quotidien est parfois un vrai combat, mais l’engagement est un point sûr auquel je peux toujours revenir. De plus, je ne suis pas seule et cela me fortifie : on fait cet engagement ensemble, on est en communion et on peut se fortifier les uns les autres à travers nos expériences et nos combats quotidiens.

    Terez

    tanúvallomása

    Terez

    Magyar vagyok, 23 éves és jelenleg Budapesten tanulok tanárnak.

    Tavaly második alkalommal vettem részt a Táborfesztiválon, a magyarországi Homokkomáromban, a Boldogságok Közösségének ifjúsági táborában. Ez a tábor nagyon áldott volt: nagyon közel éreztem magam Istenhez, és sok kegyelmet kaptam. A kishúgom már a Bárány Tanítványa volt, és gyakran mesélt nekem a képzésről, a légkörről, az élményeiről, az Istennel töltött időről, így a nyár végén úgy döntöttem, hogy én is a közösséghez tartozom: vissza akartam térni Homokkomáromba, a Bárány Tanítványa akartam lenni!

    A boldogságok közösségének lelkiségét és imáit már ismertem szüleim révén, akik szintén tagjai a közösségnek. Ezért érzem magam itt igazán otthon.

    Jelenleg a képzés második évében vagyok. Amióta a Közösséghez tartozom, sok értékes kapcsolatot alakítottam ki, és sokat kaptam Istentől. Új perspektívákat fedeztem fel, amelyek segítenek az Istennel való kapcsolatomban. Megerősítette a hitemet, és megtanított arra, hogy érettebb és hitben tudatosabb keresztény váljon belőlem. Megtapasztalhattam az együttlét boldogságát is, a közösségben, a testvérekkel és másokkal együtt!

    Az elkötelezettségem valami nagyon intenzív volt. Boldog vagyok, hogy tudatosan igent tudtam mondani Istennek. Ez az elkötelezettség sok erőt ad nekem, és támogat az utamon, hogy egyre közelebb kerüljek a Jóistenhez! A napi kitartás néha igazi küzdelem, de az elkötelezettség egy biztos pont, ahová mindig vissza tudok térni. Ráadásul nem vagyok egyedül, és ez megerősít: együtt vállaljuk ezt az elkötelezettséget, közösségben vagyunk, és tapasztalataink és mindennapi küzdelmeink révén erősíthetjük egymást.

    Terez