Lelkiségünk

A Közösség születésekor fiatal felnőttek, házasok és egyedülállók együtt tapasztalták meg a Szentlélek kiáradását: Isten él és cselekszik. Ezután az a vágyuk támadt, hogy több teret adjanak Istennek azáltal, hogy az első keresztény közösségek mintájára mindent közössé tesznek, és több időt szentelnek neki a személyes ima és a közös liturgia által.

Így a közösség első tíz évében kapott alapító karizma a Lélekben való életen, az életállapotok közösségén és az ebből eredő apostoli életen keresztül bontakozik ki.

Ez a Lélekben való élet nagyon gazdag lelkiségben nyilvánul meg, amely a keresztény hagyományok kincseiből táplálkozik. Íme az alapvető elemek: 

Megnézem

A PÜNKÖSD MEGTAPASZTALÁSA

Megnézem

Eszkatologikus várakozás

Megnézem

ISTENNEL EGYESÜLT ÉLET

Megnézem

SZENTSÉGEK & LITURGIA

Megnézem

A KIS TRIDUUM

Megnézem

DICSŐÍTÉS & KARIZMÁK

Megnézem

IZRAEL MISZTÉRIUMA

Megnézem

A KERESZTÉNYEK EGYSÉGE

Megnézem

MÁRIÁS ÉLET

MEGNÉZEM

MÉG

A VÉDŐ SZENTJEINK
HIVATÁSUNK
aPOSTOLI ÉLETÜNK
  • Üzenetküldésre vonatkozó adatkezelési tájékoztató
  • Kapcsolat

    • “Votre don sera reçu par la Fondation pour le Clergé, en faveur de la Communauté des Béatitudes et les données recueillies sur le formulaire de don serviront aux communications de la Communauté des Béatitudes et de la Fondation pour le Clergé.”

    I've read Know more

    A PÜNKÖSD MEGTAPASZTALÁSA

    A pünkösdi tapasztalat és az eszkatológiai dimenzió kezdettől fogva a Nyolc Boldogság Közösség alapító karizmájának központjában áll.

    A Közösség a karizmatikus megújulás kegyelmi áramlatában született, és vágya, hogy nap mint nap beengedje életébe a Szentlelket. Tanulja az engedelmességet és a ráhagyatkozást a Szentlélekre, aki ott fúj, ahol akar, és amikor akar, s az eljövendő Ország felé vezet minket.

    Ahogy azt az Élet könyve is kifejezi, minden tag saját életállapotának megfelelően valósítja meg ezt a hívást, a következő eszközök segítségével:

    • Istennel egyesült élet a keleti kereszténység iskolája szerinti szüntelen imára törekvés, valamint a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlása;
    • rendszeres szentségekhez járulás;
    • a liturgia ünneplése, mely által bekapcsolódunk a mennyei dicsőítésbe;
    • buzgó dicsőítő imádság és a karizmák gyakorlása;
    • életünk felajánlása Szűz Máriának;
    • közösségvállalás Izrael népének imájával, és közbenjárás azért, hogy minél előbb megvalósuljanak az Úr Izraelre és a nemzetekre vonatkozó tervei;
    • állhatatos közbenjárás a keresztények teljes egységéért.

    „A keresztény élet célja a Szentlélek elnyerése.”

    Szárovi Szent Szerafim (1759-1833), a Közösség egyik védőszentje.

    Jöjj el, Urunk, Jézus! Eszkatologikus várakozás

    Az Egyház az Eucharisztia minden egyes ünneplésekor vallja a hittitkot: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!”

    A Közösség az egész Egyházzal együtt várja Jézus dicsőséges eljövetelét, amikor minden ember és az egész teremtés egyesül Jézus Krisztus szeretetében.

    A Közösséget magával ragadta ez a sürgető eszkatologikus valóság, és az eljövendő világ tökéletességére vágyakozva szüntelen és éber imádságban együtt „sóhajtozik” (Róm 8,22) az egész teremtéssel:  „Maranatha – Jöjj el, Urunk Jézus!”.

    Életével rejtetten és kifejezetten is hirdeti Isten országának valóságát és eljövetelének közelségét (ld. Élet könyve 5).

    Imádságban virrasztva öt szándékot hordozunk különösen is:

    A Közösség egész életével, rejtetten és nyíltan is hirdeti Isten Országának valóságát és eljövetelének közelségét. (Vö. Élet könyve 5.)

    A Közösséget magával ragadta ez a sürgető eszkatologikus valóság, és az eljövendő világ tökéletességére vágyakozva szüntelen és éber imádságban együtt „sóhajtozik” (Róm 8,22) az egész teremtéssel: „Maranatha – jöjj el, Urunk, Jézus!”

    ISTENNEL EGYESÜLT ÉLET

    Az imádság megannyi formájára úgy tekintünk mint eszközökre, amelyek által elnyerjük a Szentlélek olaját. Lelkiségünkben jelen van az új és a régi, a hagyomány Lélek általi megújulása.

    Istennel való barátságunk a keleti kereszténységből tanult szüntelen imából (szív imája) és a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlásából táplálkozik.

    ___________________

    AZ IMAÉLET

    „A Közösség a belső imaéletet tekinti legfőbb kegyelmének.” (Élet könyve 60.)

    A belső ima lényegi helyet foglal el életünkben. Hisszük, hogy a szemlélődő élet lehetővé teszi számunkra, hogy eljussunk Isten látásának boldogságára, fokozatosan hasonlóvá váljunk hozzá, és megvalósítsuk János apostol szavait: „Amikor Jézus megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van” (1Jn 3,2).

    Minden termékenység az Istennel való bensőséges együttlétből fakad. A szemlélődő élet nyitottá tesz bennünket a Szentlélek munkálkodására. Személyes és közösségi szinten egyre jobban átadjuk magunkat a Szentléleknek, hogy munkatársaivá válhassunk.

    „A szemlélődés nem más, mint Isten titkos, békés és szerető áramlása, melynek ha teret engedünk, a szeretet lelkével lobbant lángra bennünket.” (Keresztes Szent János)

    A SZENTSÉGIMÁDÁS

    Minden nap egy bizonyos időt töltünk az Oltáriszentség, a szeretet Napja előtt. E csendes imában hűségesen kitartva igyekszünk elengedni munkánkat, hogy belépjünk annak tekintetébe, aki VAN.

    _________________________

    A LECTIO DIVINA

    A Szentírás szava édesség számunkra. A lectio divina során, az Ige szemlélődő, imádságos olvasásában megtanuljuk az Írásokat kitartóan kutatni, és szívünkben megőrizni. Szándékunk, hogy  Isten bölcsességéhez alakuljunk, aki gyengeséggel szégyeníti meg az erőseket. Máriához, Izrael leányához hasonlóan igyekszünk éjjel-nappal szívünkben őrizni e szavakat, melyek által az Igét rejtő kincstárrá válunk.

    Védőszentjeink

    Istennel való barátságunk a keleti kereszténységből tanult szüntelen imából (szív imája) és a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlásából táplálkozik.

    SZENTSÉGEK ÉS LITURGIA

    Szentségi élet

    Az Eucharisztia és a kiengesztelődés szentsége napról napra megerősít bennünket az életszentség útján, és elkísér hitünkben, reményünkben és szeretetünkben. A hét szentség életünkben az isteni kegyelem rendkívüli csatornája.

    A liturgiában bekapcsolódunk a mennyei dicsőítésbe

    Az első keresztények tanúsága, akik „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban” (ApCsel 2,42), arra indítja a Közösséget, hogy a liturgiának rendkívüli fontosságot tulajdonítson. „A liturgia a szent mintegy idő- és térbeli berobbanásaként megadja, hogy Isten örökkévalóságában és végtelenségében részesüljünk, és ebben az Ország eljövetelét vételezi elő” (Élet könyve 51.).

    A kis Triduum

    Minden héten megtartjuk a kis triduumot, a szent háromnap mintájára. Ennek csúcspontja a vasárnap, a feltámadás napja.

    Csütörtök este Jézus végtelen szeretetén elmélkedünk, mely megmutatkozott az Eucharisztia megalapításában, majd elkísérjük őt a Getszemáni kertbe egy közbenjáró liturgiát imádkozva, melyet éjszakai szentségimádás követ.

    Pénteken a keresztre emeljük tekintetünket, böjttel és imával Jézus szenvedését szemlélve.
    Péntek este egy családias imádság során fogadjuk a szombat (sabbat) békéjét és áldását, a zsidó hagyományból kölcsönzött elemekkel és héber nyelvű énekekkel. A hetedik napon zsidó testvéreinkkel közösségben megemlékezünk a teremtés művéről, valamint hálaadással szemléljük a megváltás művét, melyet a Nagyszombat nyugalmába belépő Jézus, Izrael Messiása teljesített be.

    Szombaton, a hét utolsó napján Szűz Máriához társulunk, aki még a sötétség óráiban sem vesztette el reményét. Vele együtt várjuk, hogy Krisztus megmutassa győzelmét a gonosz hatalma felett.

    „A földi liturgiában a Jeruzsálem szent városában ünnepelt mennyei liturgia előízét élvezzük, ahová zarándokokként tartunk.” (Sacrosanctum Concilium, 8.)

    A KIS TRIDUUM​

    Minden héten megtartjuk a kis triduumot, a szent háromnap mintájára. Ennek csúcspontja a vasárnap, a feltámadás napja.

    Csütörtök este Jézus végtelen szeretetén elmélkedünk, mely megmutatkozott az Eucharisztia megalapításában, majd elkísérjük őt a Getszemáni kertbe egy közbenjáró liturgiát imádkozva, melyet éjszakai szentségimádás követ.

    Pénteken a keresztre emeljük tekintetünket, böjttel és imával Jézus szenvedését szemlélve.
    Péntek este egy családias imádság során fogadjuk a szombat (sabbat) békéjét és áldását, a zsidó hagyományból kölcsönzött elemekkel és héber nyelvű énekekkel. A hetedik napon zsidó testvéreinkkel közösségben megemlékezünk a teremtés művéről, valamint hálaadással szemléljük a megváltás művét, melyet a Nagyszombat nyugalmába belépő Jézus, Izrael Messiása teljesített be.

    Szombaton, a hét utolsó napján Szűz Máriához társulunk, aki még a sötétség óráiban sem vesztette el reményét. Vele együtt várjuk, hogy Krisztus megmutassa győzelmét a gonosz hatalma felett.

    Vasárnap, a feltámadás napja

    A hét során közösségi és személyes imáinkat úgy éljük meg mint a vasárnap  felé tartó felemelkedést. A feltámadás misztériumába szombat este lépünk be a feltámadási vesperás ünneplésével, örömünket és hálánkat izraeli táncokkal fejezzük ki.

    Igyekszünk különleges gondot fordítani a vasárnapi liturgiákra, hogy kiemelt helyet kapjon a Bárány menyegzőjét elővételező ünnepnap. Ez – az első keresztények mintájára – a közös ima és a testvéri élet kiemelkedő napja. Közösségi életünk szüntelenül Krisztus feltámadásának kegyelmében újul meg.

    DICSŐÍTÉS ÉS KARIZMÁK

    Krisztus már a keresztségben mindnyájunkat új teremtménnyé tett, hogy az Atya dicsőségére éljünk.

    Ezért az Egyháztól kapott hit lendületében, Krisztus Testének mennyei és földi tagjaival egységben örömmel dicsőítjük Istent azért, ami Ő, és hálát adunk mindazért, amit tesz.

    Himnuszainkkal és öröménekeinkkel Isten Nevét akarjuk megszentelni. Isten Országát elővételezve a mennyei dicsőítésbe szeretnénk bekapcsolódni a szépség, az öröm és a lelkesedés által.

    Nyitottak vagyunk a karizmatikus megnyilvánulásokra: a spontán imára, a nyelvénekre és a szabad dicsőítésre. A karizmákat a Szentlélekre figyelve gyakoroljuk, hogy azok mindenki javára és épülésére szolgáljanak, és az erősek megszégyenüljenek Isten bölcsessége által.

    „A karizmák, akár rendkívüliek, akár egyszerűek és szerények, a Szentlélek kegyelmei, melyeknek közvetlenül vagy közvetve egyházi haszna van, amennyiben az Egyház épülésére, az ember javára és a világ szükségleteinek enyhítésére vannak rendelve. A karizmákat hálával kell fogadnia annak, aki kapja, de ugyanígy az Egyház minden tagjának is. Csodálatos kegyelmi gazdagságot jelentenek Krisztus egész testének apostoli életereje és életszentsége számára […]”. 

    KEK 799-800

    Izrael misztériuma

    Szent Pál tanítása szerint Izrael misztériuma szorosan összefügg az Egyház misztériumával: az Egyház ráoltatott Izrael gyökerére mint nemes olajfájára (Róm 11,24).

    A szemlélődő imában szinte átélhetjük, mit érez Isten a népe iránt, és megadja nekünk azt a lángoló vágyat, mely örökké ég benne kiválasztott elsőszülöttjei felé, akik számára atyáikért mindig igen kedvesek lesznek (Róm 11,28). 

    „Isten Izrael számára készített tervének sugárzó szépsége csodálattal tölt el bennünket. Szemlélődésünk elvezet e nagy titok küszöbéig, mely felülmúlja értelmünket. Szegény koldusként igyekszünk meghallani, mint mond a Lélek az Egyházaknak (ApCsel 2,7). Tudjuk ugyanis, hogy csak a Szentlélek szívünkben szóló kinyilatkoztatása vezethet el Istennek a népével kapcsolatos terve mélyebb megértésére, amellyel kapcsolatban Szent Pál sem szeretné az Egyházat tudatlanságban hagyni. A szemlélődő imában szinte átélhetjük, mit érez Isten a népe iránt, és megadja nekünk azt a lángoló vágyat, mely örökké ég benne kiválasztott elsőszülöttjei felé, akik számára atyáikért mindig igen kedvesek lesznek (Róm 11,28). Mindnyájunk szívügye tehát, hogy úgy szeressük Izraelt, ahogyan Isten szereti, és azért, mert Isten szereti, aki nem bánja meg kegyelmi adományait és hívását (Róm 11,29), és oly erősen ragaszkodik hozzá, hogy „felkarolja, oktatgatja, és szeme fényeként óvja” (MTörv 32,10).” (Élet könyve 89-90.)

    A zsidó népért végzett közbenjárás tehát fontos és kiváltságos helyet foglal el imáinkban. Azért imádkozunk, hogy beteljesedjen Isten Izraellel kapcsolatos terve.

    A Közösség vágyakozik a Bárány dicsőséges megjelenésére, aki az eljövendő Ország örök sabbatjába vezet el bennünket.

    Maranatha ! Jöjj el, Urunk, Jézus!

    KERESZTÉNYEK EGYSÉGE

    A keresztények egységéért végzett közbenjárás elsősorban abban áll, hogy Jézus imájához kapcsolódunk, aki az egyetlen Közbenjáró. Engedjük, hogy a Szentlélek imádkozzon bennünk, mert „mi még csak azt sem tudjuk, hogyan imádkozzunk” (Róm 8,26).

    A keresztények teljes egységéért végzett közbenjárásunk Krisztus szavaiban gyökerezik, melyeket szenvedése estéjén mondott: „Nekik adtam a dicsőséget, melyet te adtál nekem, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk, én bennük és te bennem, hogy tökéletes egységben legyenek” (Jn 17, 22-23).

    Imádkozunk, hogy megszűnjön a botrány Krisztus testén belül. Könyörgünk az Atyához, hogy ébresszen párbeszédet ott, ahol megkeményedtek a szívek, az Egyházak vezetőiben pedig keltsen szenvedélyes vágyat az egység iránt.

    Ezt az egységet fejezi ki az az inspiráció, melyet imáink és liturgikus ünnepléseink a Keleti Egyház lelkiségéből és liturgiája gazdagságábólmerítenek. Szeretnénk megmutatni a Kelet fényességét a kápolnáinkban elhelyezett ikonokkal és énekeink bizánci ihletésű dallamaival.

     

    Két tüdő, egy lélegzet: hogy Kelet és Nyugat egyetlen hit közösségében egyesüljön.

    MÁRIÁS ÉLET

    „A Közösség a Boldogságos Szűzé”: Marthe Robin e kijelentése arra ösztönöz bennünket, hogy elmélyítsük Mária misztériumát. Mária személyében feltárja előttünk a már átváltozott emberiség misztériumát, és közbenjár értünk, hogy az emberi szív végre felfoghassa rejtett hivatását, mint szeretetből, szeretetre született teremtmény. Ő a mi példaképünk a teremtménynek a Teremtővel való bensőséges egyesülésére.

    A Mária-lelkiség nem csupán lelkiségünk egyik aspektusa, hanem a Szűzanya nagyon rejtett, de nagyon valóságos módon kívánja elfoglalni helyét szívünkben és közösségünkben. Ő a mi életmodellünk és a mi édesanyánk, aki megtanít bennünket a boldogságok megélésére. Közösségi és személyes kapcsolatba akarunk lépni Vele, és engedjük, hogy Ő legyen közösségünk őrzője és királynője.

    Monforti Grignon Szent Lajos nyomdokain minden napot Szűz Máriának való szenteléssel kezdünk. Mária-tiszteletünk a rózsafüzér napi imádságában és más kegyességi gyakorlatokban is kifejeződik.

    „A Mária iránti igazi odaadás abban áll, hogy mindent vele, benne, általa és érte teszünk.”

    Monforti Grignon Szent Lajos

    A KÖZÖSSÉG VÉDŐSZENTJEI

    A Közösség úgy érezte, három védőszent választotta őt magáénak, akiket hálával fogadott el: Szent József, Vianney Szent János és Szárovi Szent Szerafim. Az ő alakjuk megszólítja a Közösséget, mi pedig példaként tekintünk rájuk. „A szentek megannyi csillagként vonzzák életünket, amint a hold is maga felé vonzza az óceánok mérhetetlen tömegét.” 

    Szent József

    a mennyei Atyához hasonló csendes atya Isten atyaságát segít felfedeznünk. Ábrahám hitében igaz és szent emberként és az Egyház oltalmazójaként mellettünk áll az első szövetség népével vállalt közösségben. A Szűzanya jegyeseként és a Szent Család fejeként támogatja igyekvésünket, hogy a családi erények lelkülete szerint éljünk. Örömmel kérjük segítségét, hogy a Gondviselésre tudjunk hagyatkozni és készségesek legyünk a Szentlélek indításaira.

    Vianney Szent János

    az arsi plébános, a lelkek és a papság iránti szeretet tanúja.

    Szárovi Szent Szerafim

    aki által felfedeztük, hogy „elsődleges hivatásunk a szüntelen ima”.

    Szent Szerafim és Vianney Szent János az egyházi hagyomány kétféle kincsét, a nyugat és a kelet lelkiségét ismertetik meg velünk, és arra indítanak, hogy imádkozzunk a keleti és a nyugati egyház egységéért.

    és a Kármel tanítómesterei

    „Belső imaéletünkben a kármelita tanítók, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János iskoláját követjük. E két mester a szemlélődés útját tanítja nekünk, amelyen járva az Úr legközvetlenebb barátságába juthatunk.

    A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz a „kis útra”, vagyis a lelki gyermekség és a szeretet útjára tanít minket.

    Kis Szent Teréz üzenete az evangélium e szavaival foglalható össze: „Ha nem lesztek olyanok, mint a kicsiny gyermekek, nem lesz részetek a Mennyek Országában.” Teréz Isten irgalmának végtelenségét tanítja minden nemzedék számára, és azt, hogy szentjein át maga Isten látogatja meg beteg, elveszett gyermekeit, amennyiben megnyílnak irgalma felé.” (Élet könyve, 4. függelék)

    Istennel való barátságunk a keleti kereszténységből tanult szüntelen imából (szív imája) és a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlásából táplálkozik.

    A PÜNKÖSD MEGTAPASZTALÁSA

    A pünkösdi tapasztalat és az eszkatológiai dimenzió kezdettől fogva a Nyolc Boldogság Közösség alapító karizmájának központjában áll.

    A Közösség a karizmatikus megújulás kegyelmi áramlatában született, és vágya, hogy nap mint nap beengedje életébe a Szentlelket. Tanulja az engedelmességet és a ráhagyatkozást a Szentlélekre, aki ott fúj, ahol akar, és amikor akar, s az eljövendő Ország felé vezet minket.

    Ahogy azt az Élet könyve is kifejezi, minden tag saját életállapotának megfelelően valósítja meg ezt a hívást, a következő eszközök segítségével:

    • Istennel egyesült élet a keleti kereszténység iskolája szerinti szüntelen imára törekvés, valamint a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlása;
    • rendszeres szentségekhez járulás;
    • a liturgia ünneplése, mely által bekapcsolódunk a mennyei dicsőítésbe;
    • buzgó dicsőítő imádság és a karizmák gyakorlása;
    • életünk felajánlása Szűz Máriának;
    • közösségvállalás Izrael népének imájával, és közbenjárás azért, hogy minél előbb megvalósuljanak az Úr Izraelre és a nemzetekre vonatkozó tervei;
    • állhatatos közbenjárás a keresztények teljes egységéért.

    „A keresztény élet célja a Szentlélek elnyerése.”

    Szárovi Szent Szerafim (1759-1833), a Közösség egyik védőszentje.

    ISTENNEL EGYESÜLT ÉLET

    Az imádság megannyi formájára úgy tekintünk mint eszközökre, amelyek által elnyerjük a Szentlélek olaját. Lelkiségünkben jelen van az új és a régi, a hagyomány Lélek általi megújulása.

    Istennel való barátságunk a keleti kereszténységből tanult szüntelen imából (szív imája) és a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlásából táplálkozik.

    ___________________

    AZ IMAÉLET

    „A Közösség a belső imaéletet tekinti legfőbb kegyelmének.” (Élet könyve 60.)

    A belső ima lényegi helyet foglal el életünkben. Hisszük, hogy a szemlélődő élet lehetővé teszi számunkra, hogy eljussunk Isten látásának boldogságára, fokozatosan hasonlóvá váljunk hozzá, és megvalósítsuk János apostol szavait: „Amikor Jézus megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van” (1Jn 3,2).

    Minden termékenység az Istennel való bensőséges együttlétből fakad. A szemlélődő élet nyitottá tesz bennünket a Szentlélek munkálkodására. Személyes és közösségi szinten egyre jobban átadjuk magunkat a Szentléleknek, hogy munkatársaivá válhassunk.

    „A szemlélődés nem más, mint Isten titkos, békés és szerető áramlása, melynek ha teret engedünk, a szeretet lelkével lobbant lángra bennünket.” (Keresztes Szent János)

    A SZENTSÉGIMÁDÁS

    Minden nap egy bizonyos időt töltünk az Oltáriszentség, a szeretet Napja előtt. E csendes imában hűségesen kitartva igyekszünk elengedni munkánkat, hogy belépjünk annak tekintetébe, aki VAN.

    _________________________

    A LECTIO DIVINA

    A Szentírás szava édesség számunkra. A lectio divina során, az Ige szemlélődő, imádságos olvasásában megtanuljuk az Írásokat kitartóan kutatni, és szívünkben megőrizni. Szándékunk, hogy  Isten bölcsességéhez alakuljunk, aki gyengeséggel szégyeníti meg az erőseket. Máriához, Izrael leányához hasonlóan igyekszünk éjjel-nappal szívünkben őrizni e szavakat, melyek által az Igét rejtő kincstárrá válunk.

    Védőszentjeink

    Istennel való barátságunk a keleti kereszténységből tanult szüntelen imából (szív imája) és a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlásából táplálkozik.

    SZENTSÉGEK ÉS LITURGIA

    Szentségi élet

    Az Eucharisztia és a kiengesztelődés szentsége napról napra megerősít bennünket az életszentség útján, és elkísér hitünkben, reményünkben és szeretetünkben. A hét szentség életünkben az isteni kegyelem rendkívüli csatornája.

    A liturgiában bekapcsolódunk a mennyei dicsőítésbe

    Az első keresztények tanúsága, akik „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban” (ApCsel 2,42), arra indítja a Közösséget, hogy a liturgiának rendkívüli fontosságot tulajdonítson. „A liturgia a szent mintegy idő- és térbeli berobbanásaként megadja, hogy Isten örökkévalóságában és végtelenségében részesüljünk, és ebben az Ország eljövetelét vételezi elő” (Élet könyve 51.).

    A kis Triduum

    Minden héten megtartjuk a kis triduumot, a szent háromnap mintájára. Ennek csúcspontja a vasárnap, a feltámadás napja.

    Csütörtök este Jézus végtelen szeretetén elmélkedünk, mely megmutatkozott az Eucharisztia megalapításában, majd elkísérjük őt a Getszemáni kertbe egy közbenjáró liturgiát imádkozva, melyet éjszakai szentségimádás követ.

    Pénteken a keresztre emeljük tekintetünket, böjttel és imával Jézus szenvedését szemlélve.
    Péntek este egy családias imádság során fogadjuk a szombat (sabbat) békéjét és áldását, a zsidó hagyományból kölcsönzött elemekkel és héber nyelvű énekekkel. A hetedik napon zsidó testvéreinkkel közösségben megemlékezünk a teremtés művéről, valamint hálaadással szemléljük a megváltás művét, melyet a Nagyszombat nyugalmába belépő Jézus, Izrael Messiása teljesített be.

    Szombaton, a hét utolsó napján Szűz Máriához társulunk, aki még a sötétség óráiban sem vesztette el reményét. Vele együtt várjuk, hogy Krisztus megmutassa győzelmét a gonosz hatalma felett.

    „A földi liturgiában a Jeruzsálem szent városában ünnepelt mennyei liturgia előízét élvezzük, ahová zarándokokként tartunk.” (Sacrosanctum Concilium, 8.)

    A KIS TRIDUUM​

    Minden héten megtartjuk a kis triduumot, a szent háromnap mintájára. Ennek csúcspontja a vasárnap, a feltámadás napja.

    Csütörtök este Jézus végtelen szeretetén elmélkedünk, mely megmutatkozott az Eucharisztia megalapításában, majd elkísérjük őt a Getszemáni kertbe egy közbenjáró liturgiát imádkozva, melyet éjszakai szentségimádás követ.

    Pénteken a keresztre emeljük tekintetünket, böjttel és imával Jézus szenvedését szemlélve.
    Péntek este egy családias imádság során fogadjuk a szombat (sabbat) békéjét és áldását, a zsidó hagyományból kölcsönzött elemekkel és héber nyelvű énekekkel. A hetedik napon zsidó testvéreinkkel közösségben megemlékezünk a teremtés művéről, valamint hálaadással szemléljük a megváltás művét, melyet a Nagyszombat nyugalmába belépő Jézus, Izrael Messiása teljesített be.

    Szombaton, a hét utolsó napján Szűz Máriához társulunk, aki még a sötétség óráiban sem vesztette el reményét. Vele együtt várjuk, hogy Krisztus megmutassa győzelmét a gonosz hatalma felett.

    Vasárnap, a feltámadás napja

    A hét során közösségi és személyes imáinkat úgy éljük meg mint a vasárnap  felé tartó felemelkedést. A feltámadás misztériumába szombat este lépünk be a feltámadási vesperás ünneplésével, örömünket és hálánkat izraeli táncokkal fejezzük ki.

    Igyekszünk különleges gondot fordítani a vasárnapi liturgiákra, hogy kiemelt helyet kapjon a Bárány menyegzőjét elővételező ünnepnap. Ez – az első keresztények mintájára – a közös ima és a testvéri élet kiemelkedő napja. Közösségi életünk szüntelenül Krisztus feltámadásának kegyelmében újul meg.

    DICSŐÍTÉS ÉS KARIZMÁK

    Krisztus már a keresztségben mindnyájunkat új teremtménnyé tett, hogy az Atya dicsőségére éljünk.

    Ezért az Egyháztól kapott hit lendületében, Krisztus Testének mennyei és földi tagjaival egységben örömmel dicsőítjük Istent azért, ami Ő, és hálát adunk mindazért, amit tesz.

    Himnuszainkkal és öröménekeinkkel Isten Nevét akarjuk megszentelni. Isten Országát elővételezve a mennyei dicsőítésbe szeretnénk bekapcsolódni a szépség, az öröm és a lelkesedés által.

    Nyitottak vagyunk a karizmatikus megnyilvánulásokra: a spontán imára, a nyelvénekre és a szabad dicsőítésre. A karizmákat a Szentlélekre figyelve gyakoroljuk, hogy azok mindenki javára és épülésére szolgáljanak, és az erősek megszégyenüljenek Isten bölcsessége által.

    „A karizmák, akár rendkívüliek, akár egyszerűek és szerények, a Szentlélek kegyelmei, melyeknek közvetlenül vagy közvetve egyházi haszna van, amennyiben az Egyház épülésére, az ember javára és a világ szükségleteinek enyhítésére vannak rendelve. A karizmákat hálával kell fogadnia annak, aki kapja, de ugyanígy az Egyház minden tagjának is. Csodálatos kegyelmi gazdagságot jelentenek Krisztus egész testének apostoli életereje és életszentsége számára […]”. 

    KEK 799-800

    Izrael misztériuma

    Szent Pál tanítása szerint Izrael misztériuma szorosan összefügg az Egyház misztériumával: az Egyház ráoltatott Izrael gyökerére mint nemes olajfájára (Róm 11,24).

    A szemlélődő imában szinte átélhetjük, mit érez Isten a népe iránt, és megadja nekünk azt a lángoló vágyat, mely örökké ég benne kiválasztott elsőszülöttjei felé, akik számára atyáikért mindig igen kedvesek lesznek (Róm 11,28). 

    „Isten Izrael számára készített tervének sugárzó szépsége csodálattal tölt el bennünket. Szemlélődésünk elvezet e nagy titok küszöbéig, mely felülmúlja értelmünket. Szegény koldusként igyekszünk meghallani, mint mond a Lélek az Egyházaknak (ApCsel 2,7). Tudjuk ugyanis, hogy csak a Szentlélek szívünkben szóló kinyilatkoztatása vezethet el Istennek a népével kapcsolatos terve mélyebb megértésére, amellyel kapcsolatban Szent Pál sem szeretné az Egyházat tudatlanságban hagyni. A szemlélődő imában szinte átélhetjük, mit érez Isten a népe iránt, és megadja nekünk azt a lángoló vágyat, mely örökké ég benne kiválasztott elsőszülöttjei felé, akik számára atyáikért mindig igen kedvesek lesznek (Róm 11,28). Mindnyájunk szívügye tehát, hogy úgy szeressük Izraelt, ahogyan Isten szereti, és azért, mert Isten szereti, aki nem bánja meg kegyelmi adományait és hívását (Róm 11,29), és oly erősen ragaszkodik hozzá, hogy „felkarolja, oktatgatja, és szeme fényeként óvja” (MTörv 32,10).” (Élet könyve 89-90.)

    A zsidó népért végzett közbenjárás tehát fontos és kiváltságos helyet foglal el imáinkban. Azért imádkozunk, hogy beteljesedjen Isten Izraellel kapcsolatos terve.

    A Közösség vágyakozik a Bárány dicsőséges megjelenésére, aki az eljövendő Ország örök sabbatjába vezet el bennünket.

    Maranatha ! Jöjj el, Urunk, Jézus!

    KERESZTÉNYEK EGYSÉGE

    A keresztények egységéért végzett közbenjárás elsősorban abban áll, hogy Jézus imájához kapcsolódunk, aki az egyetlen Közbenjáró. Engedjük, hogy a Szentlélek imádkozzon bennünk, mert „mi még csak azt sem tudjuk, hogyan imádkozzunk” (Róm 8,26).

    A keresztények teljes egységéért végzett közbenjárásunk Krisztus szavaiban gyökerezik, melyeket szenvedése estéjén mondott: „Nekik adtam a dicsőséget, melyet te adtál nekem, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk, én bennük és te bennem, hogy tökéletes egységben legyenek” (Jn 17, 22-23).

    Imádkozunk, hogy megszűnjön a botrány Krisztus testén belül. Könyörgünk az Atyához, hogy ébresszen párbeszédet ott, ahol megkeményedtek a szívek, az Egyházak vezetőiben pedig keltsen szenvedélyes vágyat az egység iránt.

    Ezt az egységet fejezi ki az az inspiráció, melyet imáink és liturgikus ünnepléseink a Keleti Egyház lelkiségéből és liturgiája gazdagságábólmerítenek. Szeretnénk megmutatni a Kelet fényességét a kápolnáinkban elhelyezett ikonokkal és énekeink bizánci ihletésű dallamaival.

     

    Két tüdő, egy lélegzet: hogy Kelet és Nyugat egyetlen hit közösségében egyesüljön.

    MÁRIÁS ÉLET

    „A Közösség a Boldogságos Szűzé”: Marthe Robin e kijelentése arra ösztönöz bennünket, hogy elmélyítsük Mária misztériumát. Mária személyében feltárja előttünk a már átváltozott emberiség misztériumát, és közbenjár értünk, hogy az emberi szív végre felfoghassa rejtett hivatását, mint szeretetből, szeretetre született teremtmény. Ő a mi példaképünk a teremtménynek a Teremtővel való bensőséges egyesülésére.

    A Mária-lelkiség nem csupán lelkiségünk egyik aspektusa, hanem a Szűzanya nagyon rejtett, de nagyon valóságos módon kívánja elfoglalni helyét szívünkben és közösségünkben. Ő a mi életmodellünk és a mi édesanyánk, aki megtanít bennünket a boldogságok megélésére. Közösségi és személyes kapcsolatba akarunk lépni Vele, és engedjük, hogy Ő legyen közösségünk őrzője és királynője.

    Monforti Grignon Szent Lajos nyomdokain minden napot Szűz Máriának való szenteléssel kezdünk. Mária-tiszteletünk a rózsafüzér napi imádságában és más kegyességi gyakorlatokban is kifejeződik.

    „A Mária iránti igazi odaadás abban áll, hogy mindent vele, benne, általa és érte teszünk.”

    Monforti Grignon Szent Lajos

    A KÖZÖSSÉG VÉDŐSZENTJEI

    A Közösség úgy érezte, három védőszent választotta őt magáénak, akiket hálával fogadott el: Szent József, Vianney Szent János és Szárovi Szent Szerafim. Az ő alakjuk megszólítja a Közösséget, mi pedig példaként tekintünk rájuk. „A szentek megannyi csillagként vonzzák életünket, amint a hold is maga felé vonzza az óceánok mérhetetlen tömegét.” 

    Szent József

    a mennyei Atyához hasonló csendes atya Isten atyaságát segít felfedeznünk. Ábrahám hitében igaz és szent emberként és az Egyház oltalmazójaként mellettünk áll az első szövetség népével vállalt közösségben. A Szűzanya jegyeseként és a Szent Család fejeként támogatja igyekvésünket, hogy a családi erények lelkülete szerint éljünk. Örömmel kérjük segítségét, hogy a Gondviselésre tudjunk hagyatkozni és készségesek legyünk a Szentlélek indításaira.

    Vianney Szent János

    az arsi plébános, a lelkek és a papság iránti szeretet tanúja.

    Szárovi Szent Szerafim

    aki által felfedeztük, hogy „elsődleges hivatásunk a szüntelen ima”.

    Szent Szerafim és Vianney Szent János az egyházi hagyomány kétféle kincsét, a nyugat és a kelet lelkiségét ismertetik meg velünk, és arra indítanak, hogy imádkozzunk a keleti és a nyugati egyház egységéért.

    és a Kármel tanítómesterei

    „Belső imaéletünkben a kármelita tanítók, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János iskoláját követjük. E két mester a szemlélődés útját tanítja nekünk, amelyen járva az Úr legközvetlenebb barátságába juthatunk.

    A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz a „kis útra”, vagyis a lelki gyermekség és a szeretet útjára tanít minket.

    Kis Szent Teréz üzenete az evangélium e szavaival foglalható össze: „Ha nem lesztek olyanok, mint a kicsiny gyermekek, nem lesz részetek a Mennyek Országában.” Teréz Isten irgalmának végtelenségét tanítja minden nemzedék számára, és azt, hogy szentjein át maga Isten látogatja meg beteg, elveszett gyermekeit, amennyiben megnyílnak irgalma felé.” (Élet könyve, 4. függelék)

    Istennel való barátságunk a keleti kereszténységből tanult szüntelen imából (szív imája) és a Kármel iskolája szerinti belső ima hűséges gyakorlásából táplálkozik.

    Adatvédelmi áttekintés

    Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.

    Feltétlenül szükséges sütik

    A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.

    Analitika

    Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.

    A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.

    Powered by  GDPR Cookie Compliance