Külső tagok

A Nyolc Boldogság Közösséghez, mint Lelki Családhoz külső tagok is kapcsolódnak. Fiatalok, házaspárok, egyedülállók, állandó diakónusok vagy egyházmegyés papok, akik mindennapi életüket a Közösség lelkisége szerint élik, és részt vesznek a Közösség apostoli tevékenységében, imájukkal és anyagi segítségükkel támogatják a Közösséget. A kapcsolódás formái a következők:

A BÁRÁNY

TANÍTVÁNYAI

Képzési és elköteleződési forma 16-30 év közötti fiatalok számára, akik személyes megtérést éltek át, és Krisztust választják életük egyetlen Urának és Mesterének. A Bárány Tanítványai rendszeresen összegyűlnek valamely közösségi centrumban; hitükkel és konkrét feladatok vállalásával tesznek tanúságot elköteleződésükről az Egyházban és a társadalomban.

A BÁRÁNY

BARÁTAI

„Követik a Bárányt bárhová mégy.” (Jel.14, 4)

Különféle korú hívők, akik a Nyolc Boldogság Közösség lelkisége szerint élnek. Rendszeres imaéletetre törekednek, melyet a közösségi liturgia ihlet, és aktívan részt vesznek a Közösség életében és missziójában. Elköteleződésük egy évre szól, évente megújítható.

VILÁGI PAPOK

TESTVÉRISÉGEI

Nyolc Boldogság Papi Testvériség: egyházmegyés papok, akik saját szolgálati helyükön a Közösség lelkisége szerint kívánnak élni. Elköteleződésük egy évre szól, évente megújítható. Rendszeres találkozókat szerveznek, és részt vesznek a Közösség misszióiban.

SZEMÉLYES

TANÚSÁGTÉTELEK

Balázs atya

A Közösség igazi otthont jelent számomra, ahová visszatérhetek, hogy erőt merítsek a közösségi lelkiségből.

Hajni és Tobias

A Közösség már évek óta a lelki töltődést, biztos imahátteret, s ezzel párhuzamosan pedig a közös szolgálatot jelenti nekünk.

Pauline

Már nem én hordozom a keresztet, hanem a kereszt hordozza az életemet.

Clément

Ő az, akiből minden örömem forrásozik, állandó jelenlét a szívemben

Marie

Zenészként azonnal elcsábítottak az énekek és a liturgia szépsége.

Teréz

Mióta ehhez a Közösséghez tartozom, nagyon sok értékes kapcsolatra tettem szert.

MEGNÉZEM

MÉG

A FÉRFI SZERZETESEK

A NŐVÉREK

A LAIKUSOK

“Votre don sera reçu par la Fondation pour le Clergé, en faveur de la Communauté des Béatitudes et les données recueillies sur le formulaire de don serviront aux communications de la Communauté des Béatitudes et de la Fondation pour le Clergé.”

I've read Know more

témoignage de

Sr Thérèse de la Sainte Face

Je m’appelle Sœur Thérèse de la Ste Face (en référence au visage du Christ, pour les non-initiés). Je suis française originaire de la Guadeloupe (les Antilles), à la Communauté depuis vingt ans. Jésus est venu me cueillir sur les bancs de l’université à Paris où j’étudiais les mathématiques.

Depuis l’enfance, j’ai reçu une éducation religieuse de base. Quand j’ai quitté mon île pour des études en France métropolitaine, j’entrais dans une autonomie à tout point de vue et la dimension de la foi n’y a pas échappé : quelle chrétienne étais-je ? Qui était le Christ pour moi ? Quelle place donnais-je à l’Eucharistie dans ma vie ? Etait-ce pour moi simplement une tradition à perpétuer ?

C’est en plein questionnement que j’ai rencontré un groupe de prière qui a été le canal d’une expérience spirituelle déterminante. J’ai découvert un Dieu vivant et qui n’est pas du tout loin de ce que je vis. Je peux partager deux points de cette expérience : devant Jésus dans l’hostie exposée, j’ai goûté l’amour infini de Dieu pour moi, j’avais rencontré Quelqu’un qui m’aimait et de manière unique. Puis dans un deuxième temps, à travers la prière de quelques membres du groupe de prière, j’ai revu toute ma vie en un instant et j’ai pris conscience de la fidélité de Dieu dans divers moments de ma vie. J’ai touché quelque chose de Dieu, quelque chose de grand et de beau que rien ni personne ne pouvait me ravir. Non seulement j’avais la certitude de l’existence de Dieu, mais je savais de l’intérieur qu’Il était en moi et avec moi.

Devant un tel Amour, a resurgi dans mon cœur l’appel à la vie religieuse (que je situe à l’âge de 12 ans) : ce désir de donner toute ma vie à Dieu pour L’aimer et faire connaitre Son Amour.

Durant le temps de discernement qui suivit, je rencontrai à la faculté, de façon providentielle, une personne qui se rendait à la Communauté des Béatitudes pour une retraite. C’est ainsi que je décidai de m’y rendre aussi pour essayer de comprendre la volonté de Dieu.

J’ai été frappée par la liturgie, la ferveur de la louange de cette communauté, la qualité de la vie fraternelle, la beauté de Dieu qui émanait dans cette simplicité de vie, ainsi que l’ouverture à l’évangélisation. J’ai donc choisi la Communauté car il me semblait que le grand désir que j’avais de me donner à Dieu pouvait se concrétiser dans ce choix de vie où contemplation et mission s’entremêlaient de manière forte. Et je n’ai pas été déçue !

Pour moi, la vie religieuse est un moyen pour aimer pleinement. Une voie qui montre que Dieu existe et que cela vaut la peine de Lui consacrer toute sa vie. Chaque jour, j’apprends à me laisser faire et éclairer par Dieu, à être de mieux en mieux disponible pour Le faire connaitre et aimer.

„Le vent souffle où il veut et tu entends sa voix, mais tu ne sais pas d’où il vient ni où il va. Ainsi en est-il de quiconque est né de l’Esprit” (Jn 3, 8). Suivre le Christ c’est une aventure : se laisser sans cesse surprendre par Dieu et rester ouvert à la nouveauté de l’Esprit…

Sœur Thérèse de la Sainte Face

TANÚSÁGTÉTEL

SZENT ARCRÓL NEVEZETT THERESE NŐVÉR

A nevem Szent Arcról nevezett Therese nővér (a beavatatlanok számára Krisztus arcára utalva). Francia vagyok, Guadeloupe-ról (Nyugat-Indiából) származom, és húsz éve vagyok a Közösségben. Jézus eljött értem a párizsi egyetem padjaiba, ahol matematikát tanultam.

Gyermekkorom óta alapvető vallási nevelésben részesültem. Amikor elhagytam a szigetemet, hogy Franciaországban tanuljak, minden tekintetben autonóm lettem, és a hit dimenziója sem maradt ki ebből: milyen keresztény voltam? Ki volt Krisztus számomra? Milyen helyet adtam az Eucharisztiának az életemben? Vajon ez egyszerűen csak egy hagyomány volt, amit tovább kell vinni?

E kérdésfeltevés közepette találkoztam egy imacsoporttal, amely egy meghatározó lelki élmény csatornája volt. Felfedeztem egy élő Istent, aki egyáltalán nem áll távol attól, amit én tapasztalok. Két dolgot tudok megosztani ebből az élményből: a kihelyezett Oltáriszentség előtt megízleltem Isten végtelen szeretetét irántam, találkoztam Valakivel, aki szeretett engem, mégpedig egyedülálló módon. Aztán egy második lépésben, az imacsoport néhány tagjának imája által, egy pillanat alatt újra láttam az egész életemet, és tudatára ébredtem Isten hűségének életem különböző pillanataiban. Megérintettem valamit Istentől, valami nagyszerűt és szépet, amit senki és semmi nem vehet el tőlem. Nemcsak Isten létezéséről voltam biztos, hanem belülről tudtam, hogy Ő bennem és velem van.

Az ilyen Szeretet láttán újra felbukkant a szívemben a hívás a megszentel életre (amelyet 12 éves koromban éreztem először): a vágy, hogy egész életemet Istennek adjam, hogy szeressem Őt és megismertessem az Ő Szeretetét.

Az ezt követő megkülönböztetés ideje alatt az egyetemen találkoztam egy olyan személlyel, aki a Nyolc Boldogság Közösségbe készült lelkigyakorlatra. Ezért úgy döntöttem, hogy én is odamegyek, hogy megpróbáljam megérteni Isten akaratát.

Lenyűgözött a liturgia, e Közösség buzgó dicsőítése, a testvéri élet minősége, Isten szépsége, amely az élet egyszerűségéből sugárzott, valamint az evangelizációra való nyitottság. Azért választottam a Közösséget, mert úgy tűnt, hogy az a nagy vágyam, hogy átadjam magam Istennek, konkretizálódhat ebben az életformában, ahol a szemlélődés és a küldetés erősen összefonódik. És nem csalódtam!

Számomra a megszentelt élet a teljes szeretet útja. Egy olyan út, amely megmutatja, hogy Isten létezik, és hogy érdemes neki szentelni az egész életünket. Minden nap tanulom engedni, hogy Isten vezessen és megvilágosítson, hogy egyre inkább elérhető legyek, hogy megismertessem és megszeressem Őt.

„A szél ott fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, vagy hová tart. Így van ez mindenkivel, aki a Lélektől született” (Jn 3:8). Krisztust követni kaland: engedni, hogy Isten állandóan meglepjen, és nyitottnak maradni a Lélek újdonságára…

Szent Arcról nevezett Therese nővér

TANÚSÁGTÉTEL

Hajni és Tóbiás

Hajni vagyok, 23 éves, idén júliusban fejeztem be az óvodapedagógia szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen. Jelenleg első kisbabánkat várjuk, aki januárban fog megszületni. A közösséggel 13 éves koromban találkoztam először, amikor a Tábor Hegyi Napokon részt vettem. Itt találkoztam először a férjemmel, 2 éve vagyunk házasok.

Férjem, Tóbiás, 27 éves, programozóként dolgozik egy budapesti cégnél. Piliscsabán élünk, közös hobbink pedig a túrázás. Ezen kívül igyekszünk bekapcsolódni a helyi plébániai közösség mindennapjaiba is. A Nyolc Boldogság Közösséget férjem kisgyermekkora óta ismeri, szüleivel és a testvérével sok közösségi programba, liturgiába kapcsolódtak be a 90-es évektől, otthon érzi magát a közösségben. :)

Bárány Tanítványai is voltunk mindketten, ezért a Közösség már évek óta a lelki töltődést, biztos imahátteret, s ezzel párhuzamosan pedig a közös szolgálatot jelenti nekünk. Szolgálatot, a közösségben élők és a környezetünk felé. Tehát ezekben látjuk leginkább azt a motivációt, ami miatt úgy döntöttünk, hogy 2017-ben elköteleződünk Bárány Barátokként. Számunkra egyértelmű, hogy ez az a közeg, ahonnan meríteni tudunk az időnként zsúfolt és nehéz mindennapokhoz. Elköteleződésünk egyfajta keretet, plusz töltetet ad a lelki életünknek. Minél teljesebben igyekszünk megélni ezáltal Istenben azt az egyedi, utánozhatatlan és megismételhetetlen belső szabadságot, amelyet Ő ajándékoz számunkra, személyre szabottan minden nap. A Közösséggel való találkozások és szolgálataink során is (amelyek főként zenei szolgálatok, egyéb technikai feladatok, csoportvezetés a lelkigyakorlatok alkalmával) újra és újra visszatérünk ehhez a bizonyossághoz. Ha két szóban kellene megfogalmaznunk, hogy miként hatott elköteleződésünk az életünkre, akkor ezt a – számunkra – hatalmas felismerést említenénk meg elsőként: Isten jó. Nem ítél el, lehet a földön járva, hitelesen megélni a kereszténységet, és csak így érdemes, szabadon, mindenféle kényszer, és felesleges bűntudat nélkül.

Hajni és Tóbiás

témoignage de

Clément

Dimanche 7 octobre, j’ai renouvelé mon engagement de Disciple de l’Agneau. Voici pourquoi.

Parce que Jésus-Christ est mon seul Maître. De qui d’autre me mettrai-je à la suite ? Il est celui qui fait toute ma joie, la présence constante dans mon cœur qui reste quelques soient les difficultés, les moments de joie ou de doute. Lorsque toutes mes certitudes s’envolent, lorsque mes amis me manquent, lui est fidèle et il répond toujours quand je l’appelle. Il est le roc sur lequel j’ancre mon cœur, la quille qui stabilise ma vie. Il ne m’a jamais fait défaut.

Parce qu’en Jésus seul je trouve mon bonheur. Récemment, alors que je m’efforçais d’être vertueux (ça peut arriver), je me suis rendu compte que j’aurai beau être parfait, agir parfaitement, je ne serai pas pour autant comblé. La seule façon d’être comblé de bonheur est de vivre dans le Cœur de Jésus. Jamais je n’ai trouvé de bonheur comparable à celui que j’ai expérimenté quelques fois devant la Face du Seigneur durant l’adoration, ou durant la communion à la messe. Aucun bonheur n’égale celui de sentir la présence brûlante de Jésus dans son cœur. C’est dans le Cœur de Jésus que je m’épanouis, que je me découvre tel que le Père a voulu que je sois, que je me sens libre, connu, aimé. Cette présence qui m’habite est vivante, elle est aussi parole. A l’âge de huit ans (à force de demander), j’ai reçu la grande grâce de pouvoir entrer en dialogue avec Jésus, de discuter avec lui de façon intelligible. Aujourd’hui, douze ans après, une amitié très profonde s’est ancrée entre Jésus et moi, et de la surgit ma joie.

Parce que je veux encore recevoir les grâces que Dieu veut me donner. Plus je reçois, et plus mon désir grandi. Plus j’aime Jésus, et plus j’ai le désir de le connaître, d’approfondir ses mystères et de demeurer dans son amour. Plus je demande, et plus je reçois. Dieu a un tel désir de se faire connaître et de se donner ! Et il suffit de demander !

Enfin, je ne peux garder pour moi l’amour que Dieu a aussi pour les autres. Être Disciple de l’Agneau, c’est aussi être témoin visible de Jésus et de ce qu’il fait dans ma vie, pour que les autres voient quel grand amour Dieu veut leur donner.

Clément, 20 ans

tanúságtétel

Clément

Nemrég újítottam meg elköteleződésemet Bárány Tanítványaként.

Ezt azért tettem, mert Jézus Krisztus az egyetlen Mesterem. Ki mást követnék? Ő az, akiből minden örömem forrásozik, állandó jelenlét a szívemben, amely a nehézségektől vagy a kétségektől függetlenül megmarad. Amikor minden bizonyosságom eltűnik, amikor hiányoznak a barátaim, Ő hűséges, és mindig válaszol, amikor hívom. Ő a biztos talaj, amelyre lehorgonyzom a szívemet, a gerinc, amely stabilizálja az életemet. Soha nem hagy cserben.

Egyedül Jézusban találom meg a boldogságomat. Nemrégiben, amikor megpróbáltam erényes lenni, rájöttem, hogy bármennyire is tökéletes vagyok, bármennyire tökéletesen is viselkedem, nem fogok beteljesedni. Az egyetlen módja annak, hogy boldogsággal teli legyél, ha Jézus Szívében élsz. Soha nem találtam még olyan boldogságot, mint amit néhányszor az Úr színe előtt tapasztaltam a szentségimádás alatt vagy a szentmisében áldozáskor. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor az ember érzi Jézus égő jelenlétét a szívében. Jézus Szívében kivirágzom, felfedezem magam, ahogyan az Atya akarta; szabadnak és szeretettnek érzem magam. Ez a jelenlét, amely bennem lakozik, Élet és Ige. Nyolcéves koromban (kérésemre) megkaptam azt a nagy kegyelmet, hogy párbeszédet folytathatok Jézussal, hogy érthető módon beszélgethetek vele. Ma, tizenkét évvel később, egy nagyon mély barátság gyökerezik Jézus és köztem, és ebből fakad az örömöm.

Mindig szeretném megkapni azokat a kegyelmeket, amelyeket Isten adni akar nekem. Minél többet kapok, annál jobban növekszik a vágyam. Minél jobban szeretem Jézust, annál jobban vágyom arra, hogy megismerjem őt, hogy elmélyüljek az ő titkaiban, és hogy megmaradjak az ő szeretetében. Minél többet kérek, annál többet kapok. Isten annyira vágyik arra, hogy megismertesse magát és odaadja magát! Nekünk csak kérni kell!

Végül, nem tarthatom meg magamnak azt a szeretetet, amelyet Isten mások iránt érez. A Bárány Tanítványának lenni azt is jelenti, hogy látható tanúja legyek Jézusnak és annak, amit az életemben tesz, hogy mások is láthassák, milyen nagy szeretetet akar Isten adni nekik.

Clément, 20 éves