Vajon miről olyan híres október elseje?! Ezen a napon ünnepli az Egyház Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz liturgikus ünnepnapját… 

Ez a fiatal apáca különleges engedéllyel, 15 évesen lépett be a lisieux-i kármelbe Franciaországban. És bár 1897-ben, 24 évesen bekövetkezett haláláig nem hagyta el a kolostort, mégis a missziók védőszentje lett! Szent X. Piusz pápa a modern idők legnagyobb szentjének nevezte, Szent II. János Pál pápa pedig egyházdoktorrá avatta.

A Nyolc Boldogság Közösség, aki lisieux-i Szent Terézt mintegy lelki mesterének tekinti az istengyermekség kis útján. Ő halálos ágyán kijelentette, hogy „azzal akarom tölteni a Mennyországomat, hogy jót teszek a földön”. Ebbe az égi misszióba akar bekapcsolódni az ún. Rózsaeső imaestek szervezése által.

Az elnevezés Szent Teréz egyik mondására vezethető vissza. Halálos ágyán egyik nővérének azon kijelentésére, hogy “milyen nagy fájdalom lesz számunkra, amikor itthagysz minket” Teréz így válaszolt: “Ó, nem, meglátjátok, olyan lesz, mint egy rózsaeső!” Az első ilyen imaestet 1992-ben szervezték Lisieux-ben, ahol az est folyamán a bazilika kupolájából ezernyi rózsaszirom hullott a résztvevőkre. Ez nem puszta látványelem volt, hanem a bátorítást szolgálta: emlékeztetés a szent azon ígéretére, hogy szüntelenül közbenjár az égben azokért, akik segítségét kérik.

Azóta a Nyolc Boldogság Közösség csaknem minden házában – így Magyarországon is több helyszínen – szerveznek Rózsaeső imaesteket minden év őszén. Hagyományosan rövid tanítás ismerteti Szent Teréz életét és lelki örökségét, tanúságtételek hangzanak el az elmúlt években történt imameghallgatásokról, majd a résztvevőknek lehetőségük van levelet írni Szent Teréznek, az ő közbenjárását kérve. Ezekért az imaszándékokért aztán közösen is imádkozunk egy imaharmincad segítségével.

Levélírás Szent Teréznek

A Rózsaeső imaestek sajátos mozzanata egy nagyon egyszerű, és mégis különleges lépés: levélírás Szent Teréznek. Mindenki megírhatja neki kéréseit, mindazt, amiben közbenjárását kéri az Istennél. A levél aztán egy borítékba kerül, amit lezárnak, és mindenki a saját nevét és postai címét írja rá – azoban rendhagyó módon nem a feladó, hanem a címzett helyére! Az este folyamán végül mindenki leteheti levelét Szent Teréz képe elé, ezzel is kifejezve, hogy rábízza a benne foglalt szándékokat. A borítékokat az íróján kivül senki sem fogja felnyitni, a Közösség a leveleket olvasatlanul hordozza imáiban és őrzi azokat a következő év őszéig. A Szent Teréznek való levélírás természetesen nem egy mágikus cselekedet. Nem történik minden esetben és automtikusan imameghallgatás. Belső, személyes hitet és ráhagyatkozást kíván tőlünk, valamint nyitottságot, hogy engedjük Isten által formálni magunkat a mindennapokban, életünk minden eseményében!

Hogy miért van szükség a különleges, ha úgy tetszik, fordított postai címzésre? Mert a rákövetkező év őszén, a Rózseső imaest közeledtével a Közösség postán visszajuttatja a Szent Teréznek szóló leveleket az írójuknak! Így lehetőség van visszatekinteni, hogy az elmúlt időszakban meghallgatást nyertek-e kéréseink, Isten hogyan vezetett bennünket, és milyen csodákat cselekedett az életünkben. Ez egyben egy meghívás is, hogy tanúságot tehessünk Isten irgalmáról a következő Rózsaeső imaesten, illetve hogy Szent Terézhez hasonlóan mi is egyre inkább Isten szeretetének misszionáriusaivá válljunk – akár azáltal, hogy sokakat meghívunk a Rózsaesőre…