Kötetlen, családias hangulat, baráti beszélgetések, sok játék, vidámság, nevetés, kirándulás, kézműveskedés, finom falatok, tánc – mindez Jézus körül, Vele együtt. Gyerekzsivaly és a szentségimádás csendje.
Bár novemberben elkezdődött Homokkomáromban a vendégfogadó házunk nagyszabású rekonstrukciója, a felújítás ideje alatt sem szerettünk volna bezárkózni. Kicsit összébb húzódva, minden lehetséges helyre matracokat téve, így is több, mint 20 embert tudunk fogadni a főépületben, és meg tudjuk tartani a szokásos programjainkat. Így december 31. és január 2. között is együtt lehettünk, csaknem negyvenen, a különböző magyar jelenlétekhez tartozó közösségi tagok: a házigazdák mellett a pécsi nővérek, budapesti laikusok, illetve Bárány Barátok és a Közösséghez kötődő fiatalok.
Szilveszter estéjén a közös programunk vesperással kezdődött, majd vacsora következett, amelynek végén a vendégek által hozott sütemények is előkerültek. Az együttlétünk kötetlen, vidám hangulatú körjátékokkal folytatódott, majd éjfél előtt 1 órával átmentünk a kápolnába. Az Oltáriszentség ezúttal az oltár előtt kialakított betlehem jászolába lett kihelyezve. A szentségi Jézus előtt szívünk csendjében, énekekkel és saját szavainkkal is hálát adtunk az elmúlt évért, illetve elé helyeztük a Közösség szándékait is. Közben a nagykanizsai piarista atyák vezetésével egy zarándokcsoport érkezett hozzánk. Hála nekik, különleges módon szentmisével léphettünk át az újévbe. Tűzijáték helyett az önmagát nekünk adó Jézust szemléltük, az oltáron és egymásban is. Fáradtságunk ellenére felemelő volt látni a gyermekarcokat, a fiatalokat, az éjszaka sötétjében hozzánk érkező zarándokokat, a Közösséghez tartozó laikusokat, nővéreket és Bárány Barátokat együtt.
Egy maroknyi, együtt imádkozó, különböző helyekről és valóságokból érkező ember egy eldugott, magyarországi zsákfaluban – kell ennél több bizonyíték arra, hogy az Egyház él?
Az éjféli, 2026-ba átvezető szentmise után azért a pezsgőzés, a virsli és a lencse sem maradhatott el, sőt, a fiatalok hajnalig társasjátékoztak. Január 1-jén reggel persze később kezdődött a vesperás, délelőtt szentmisén és szentségimádáson vehettünk részt. Szokásunkhoz híven, az idei évre is védőszenteket és imaszándékokat húztunk házaink és saját magunk számára. Ebéd után a közeli erdőben kirándultunk, majd egy különleges, művészetterápiás foglalkozáson kollázs segítségével engedhettük el a múlt nehézségeit, illetve jeleníthettük meg, amit a jövőben szeretnénk beépíteni az életünkbe. Az esti vesperást és vacsorát követően a testünkkel is imádkozhattunk liturgikus táncok formájában. Sokan még január 2-ára is tudtak maradni, a liturgiák mellett ezen a napon is lehetőség nyílt beszélgetésekre, játékra és sétára is.
Nagyon áldottnak érezzük magunkat, hogy ilyen módon, Jézussal együtt, a Közösség egységét és tágasságát megélve, szívünkben örömmel és reménnyel léphettünk át az új évbe, és hálásak vagyunk, hogy oázis lehetünk ebben a rohanó világban.
