A BELSŐ ÉLET TÚLCSORDULÁSA
A Közösség nem önmagáért létezik. A tagok apostoli élete lehetővé teszi, hogy az imádságból és testvéri életből fakadó ajándékokat és kegyelmeket megosszák a világgal és az Egyházzal (vö. Redemptoris missio, 3.).
Az apostoli élet az Istennel való közösség túlcsordulása, illetve Isten cselekvése és a Szentlélek erejének megtapasztalása az önátadásban. Kiváltságos alkalom a tanúságtételre, Isten népe szépségének, gazdagságának és egymás kiegészítésének hirdetésére.
KÜLÖNBÖZŐ MEGTESTESÜLÉSEK
A Közösség kezdettől fogva megkülönböztetett figyelemmel fordul a szegények és szenvedők felé. Igyekszik gyakorolni az együttérzést, hogy Krisztus vigaszát közvetítse. Ezért jöttek létre a különböző karitatív és humanitárius szolgálatok.
Közösségünk is választ akar adni a legnagyobb nyomorúságra, arra, hogy az emberek nem ismerik Krisztust. Minden erejével igyekszik hozzájárulni az evangélium terjedéséhez. Ez különböző formákban valósul meg, a hivatásoknak és az Egyház kéréseinek megfelelően. A Közösség a család- és ifjúságpasztorációt előtérbe helyezve vesz részt az új evangelizációban.
Végül a Közösség a művészet és a szépség által kíván tanúságot tenni az ember egyetemes hivatásáról: célunk a Teremtés megéneklőjévé válni.