A Közösség tagjává válni

A KÖZÖSSÉGÜNKBE VALÓ HIVÁSA

A BELÉPÉS SZAKASZAI

A NYOLC BOLDOGSÁG HIVATÁSÁNAK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE

KAPCSOLAT

A KÖZÖSSÉGÜNKBE

HÍV AZ ÚR?

Jacques Philippe cb atya elmélkedése

“… meghallani a Szentlélek e hívását, amely a II. vatikáni zsinattal összhangban Isten népének erőteljes ébredését váltja ki…

Hivatásunk 3 pontban

A BETAGOZODÁS

SZAKASZAI

A Közösségbe való beilleszkedés különböző szakaszokon keresztül halad egy fokozatos úton, amely attól függően változik, hogy az ember milyen életállapotban van, illetve milyen életállapotra kapott meghívást.

HIVATÁSTISZTÁZÁS

A NYOLC BOLDOGSÁG KÖZÖSSÉGBEN

Szeretnéd megismerni a Közösséget, vagy a Nyolc Boldogság Közösséghez való hivatáson töprengsz?

Gyere és nézd meg!

Gyere el és élj néhány napot valamelyik házunkban. Ismerd meg a Közösség karizmáját, a liturgiát, a testvéri életet, és az apostoli szolgálatainkat. Keresd fel házainkat, ahol a rendszeres lelki kísérés segíthet, hogy Krisztusnak az életedre vonatkozó akaratát felismerheted.

LÉPJ KACSOLATBA

VELÜNK

Szeretnél továbblépni ezzel a vágyaddal?

  • Vedd fel a kapcsolatot a hozzád legközelebb levő házunkkal: írd meg, hogy szeretnéd megismerni a Közösséget.
  • Ha már többször jártál a Közösségben, írj nekünk, hogy beszélhessünk a folytatásról.

FEDEZD FEL

MÉG

I WISH TO RECEIVE YOUR NEWSLETTERS (in french)

**You can unsubscribe at any time at the bottom of each email (read the privacy policy)

“Votre don sera reçu par la Fondation pour le Clergé, en faveur de la Communauté des Béatitudes et les données recueillies sur le formulaire de don serviront aux communications de la Communauté des Béatitudes et de la Fondation pour le Clergé.”

A Nyolc Boldogság Közösségbe való hívása…

…azt jelenti, hogy meghalljuk a Szentlélek hívását, aki a II. Vatikáni Zsinattal összhangban erőteljes ébredést hoz Isten népében, különösen a laikusok körében. Megújítja egyházát, megszépíti, mint a vőlegény eljövetelére készülő menyasszonyt, és teljesen új ajándékokkal gazdagítja, amelyek között vannak közösségek, amelyekhez minden hivatású és életállapotú hívő tartozik, családok, egyedülállók, megszentelt testvérek, papok, diakónusok stb.

…azt jelenti, hogy az eljövendő Ország szépsége és a mennyei Jeruzsálem ragyogása lenyűgöz, hogy szívünk teljes buzgalmával el akarjuk kötelezni magunkat arra, hogy innentől kezdve az Országnak ezt az életét várjuk, befogadva minden kegyelmet és a Láthatatlannal való közösség minden eszközét, amelyet a Lélek terjeszt az Egyházban. Azt jelenti, hogy az egész életünket teljes és végleges módon ennek az Országnak az eljövetelére szenteljük.

…azt jelenti, hogy a földi liturgián keresztül a mennyei liturgiát akarjuk megelőlegezni a maga ragyogásában, a dicsőítés buzgóságán, az ének szépségén, az Isten dicsőségének szolgálatába állított művészeten, a táncon keresztül, amely arra késztet minket, hogy utánozzuk Dávidot, aki a frigyláda előtt táncolt Istenének. Azt jelenti, hogy az Eucharisztiát életünk középpontjává és csúcspontjává tesszük.

…azt jelenti, hogy a Közösség többi tagjával – az ősegyházat utánozva – a testvéri közösségre és a megosztott életre, a szívek és a lelkek egységére törekszünk, hogy a Közösségben senki ne tekintsen semmit a sajátjának, hanem hogy közte és testvérei között “minden közös” (ApCsel 4,32).

…azt jelenti, hogy a karmelita hagyomány iskolájába helyezünk magunkat a hűséges és kitartó imagyakorlás terén, törekedve arra a Krisztussal való egyesülésre, amelyre minden megkeresztelt meg van hívva, hogy innentől kezdve részt vegyünk a szentháromságos életben, és hagyjuk, hogy az isteni szeretet égessen és emésszen bennünket, hogy ez a szeretet, amely az egyetlen élete és ereje, ne olvadjon ki az Egyház szívében.

…azt jelenti, hogy Lisieux-i kis Teréz gyermeki útját követünk, hogy megtanuljuk a szegénységeink örömteli elfogadást és az Atya irgalmába vetett bátor bizalmat.

… azt jelenti, hogy határozottan vállaljuk Krisztus keresztjét, gyakoroljuk a szegénységet, az engedelmességet és a tisztaságot az életállapotunknak megfelelően, és drága kegyelemként fogadjuk az összes szenvedést és megpróbáltatást, amelyek elszegényítenek minket, megfosztanak önmagunktól és Krisztushoz igazítanak minket az ő mezítelenségében.

… azt jelenti, hogy a Gondviselésre bízva élünk, nem aggódnunk, hanem minden lelki vagy anyagi szükségletünkben, mennyei Atyánk hűségére számítunk, hogy gondoskodik rólunk.

…azt jelenti, hogy az első szövetség népére, a zsidó népre szeretettel és megbecsüléssel tekinteni, és elismerni Izrael visszavonhatatlan kiváltságot, “akikhez tartozik az örökbefogadás, a dicsőség, a szövetségek, a dicsőség, az istentisztelet, az ígéretek és az atyák, és akiktől test szerint Krisztus származott” (Róm 9:4). Az, hogy megnyíljunk az általa ránk hagyományozott örökség gazdagsága előtt, és hogy komolyan imádkozzunk azért, hogy siettessük Isten Izraellel kapcsolatos terveit és az üdvösségtörténetben betöltött egyedülálló szerepének beteljesedését. Azt hiszünk, hogy ebben a megújult kapcsolatban “a gyökérrel, amely minket hordoz” (Róm 11,18) rejlik az ökumenizmus történelmi és eszkatológiai alapja.

…azt jelenti, hogy csatlakozzunk Jézus imájához, hogy mindenki egy legyen, hogy egyháza visszanyerje egységét. Felismerünk az egyes egyházak gazdagságát, és befogadunk ajándékaikat, különösen a keleti egyházakét, hogy a Közösség életmódjában és liturgiájában prófétai előképe legyen annak az egységnek, amelyet a Lélek Krisztus Testének minden tagja között megvalósít.

…azt jelenti, hogy fel szeretnénk ismerni minden szegény emberben Jézust, aki arra hív minket, hogy szeretetünkkel öleljük magunkhoz. Engedjük, hogy a szegények tanítsanak minket, hogy megéljük az első boldogságot.

…azt jelenti, hogy égő buzgalmat érzünk, hogy Istent minden gyermeke megismerje és szeresse, hogy az evangéliumot minden nemzetnek hirdessék. Azt jelenti, hogy folyamatosan tágítjuk szívünk horizontját, hogy válaszolhassunk az üdvösségre szomjazó emberiség hozzánk intézett hívásaira. Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogadni a prófécia, a gyógyítás és más karizmák ajándékait, amelyek kísérik és hatékonnyá teszik az Ige hirdetését.

…azt jelenti, hogy Grignion de Monfort lelkiségének megfelelően teljesen Máriának szenteljük magunkat, törekszünk a vele való igazi misztikus egyesülésre, benne élünk, hogy megkapjuk az isteni élet teljességét és a Szentlélek kiáradását.

…azt jelenti, hogy a Názáreti Szent Családot vesszük közösségi életünk mintájául, az ő iskolájába helyezzük magunkat, megtanulunk nem magunknak, hanem másoknak élni, újra felfedezzük az emberi kapcsolatok igazi értelmét, Szent József tanít bennünket az igazi apaságra, hogy otthonaink igazi családok legyenek, és az emberi, érzelmi és lelki gyógyulás helyei sebesült nemzedékünk számára.

…azt jelenti, hogy gyermeki módon alávetjük magunkat a katolikus egyháznak és képviselőinek, a Szentatya utasításainak és tanításainak, a püspökök lelkipásztori tekintélyének, és közösségre törekszünk az egyház minden olyan valóságával, amellyel kapcsolatban állunk.

…azt jelenti, hogy alkalmazkodunk a Közösség életszabályához, az Egyház által jóváhagyott Általános Szabáyzathoz, de ugyanakkor a Szentlélek újdonságát is megéljük annak tudatában, hogy a Közösség kegyelme messze túlmutat a jogi struktúrákon, és ezért lehetővé teszi a közösségbe hívottak számára, hogy rugalmas és változatos módon tartozzanak a Közösség által alkotott lelki családhoz.

Jacques Philippe atya, cb

A Nyolc Boldogság Közösségbe való hívása…

…azt jelenti, hogy meghalljuk a Szentlélek hívását, aki a II. Vatikáni Zsinattal összhangban erőteljes ébredést hoz Isten népében, különösen a laikusok körében. Megújítja egyházát, megszépíti, mint a vőlegény eljövetelére készülő menyasszonyt, és teljesen új ajándékokkal gazdagítja, amelyek között vannak közösségek, amelyekhez minden hivatású és életállapotú hívő tartozik, családok, egyedülállók, megszentelt testvérek, papok, diakónusok stb.

…azt jelenti, hogy az eljövendő Ország szépsége és a mennyei Jeruzsálem ragyogása lenyűgöz, hogy szívünk teljes buzgalmával el akarjuk kötelezni magunkat arra, hogy innentől kezdve az Országnak ezt az életét várjuk, befogadva minden kegyelmet és a Láthatatlannal való közösség minden eszközét, amelyet a Lélek terjeszt az Egyházban. Azt jelenti, hogy az egész életünket teljes és végleges módon ennek az Országnak az eljövetelére szenteljük.

…azt jelenti, hogy a földi liturgián keresztül a mennyei liturgiát akarjuk megelőlegezni a maga ragyogásában, a dicsőítés buzgóságán, az ének szépségén, az Isten dicsőségének szolgálatába állított művészeten, a táncon keresztül, amely arra késztet minket, hogy utánozzuk Dávidot, aki a frigyláda előtt táncolt Istenének. Azt jelenti, hogy az Eucharisztiát életünk középpontjává és csúcspontjává tesszük.

…azt jelenti, hogy a Közösség többi tagjával – az ősegyházat utánozva – a testvéri közösségre és a megosztott életre, a szívek és a lelkek egységére törekszünk, hogy a Közösségben senki ne tekintsen semmit a sajátjának, hanem hogy közte és testvérei között “minden közös” (ApCsel 4,32).

…azt jelenti, hogy a karmelita hagyomány iskolájába helyezünk magunkat a hűséges és kitartó imagyakorlás terén, törekedve arra a Krisztussal való egyesülésre, amelyre minden megkeresztelt meg van hívva, hogy innentől kezdve részt vegyünk a szentháromságos életben, és hagyjuk, hogy az isteni szeretet égessen és emésszen bennünket, hogy ez a szeretet, amely az egyetlen élete és ereje, ne olvadjon ki az Egyház szívében.

…azt jelenti, hogy Lisieux-i kis Teréz gyermeki útját követünk, hogy megtanuljuk a szegénységeink örömteli elfogadást és az Atya irgalmába vetett bátor bizalmat.

… azt jelenti, hogy határozottan vállaljuk Krisztus keresztjét, gyakoroljuk a szegénységet, az engedelmességet és a tisztaságot az életállapotunknak megfelelően, és drága kegyelemként fogadjuk az összes szenvedést és megpróbáltatást, amelyek elszegényítenek minket, megfosztanak önmagunktól és Krisztushoz igazítanak minket az ő mezítelenségében.

… azt jelenti, hogy a Gondviselésre bízva élünk, nem aggódnunk, hanem minden lelki vagy anyagi szükségletünkben, mennyei Atyánk hűségére számítunk, hogy gondoskodik rólunk.

…azt jelenti, hogy az első szövetség népére, a zsidó népre szeretettel és megbecsüléssel tekinteni, és elismerni Izrael visszavonhatatlan kiváltságot, “akikhez tartozik az örökbefogadás, a dicsőség, a szövetségek, a dicsőség, az istentisztelet, az ígéretek és az atyák, és akiktől test szerint Krisztus származott” (Róm 9:4). Az, hogy megnyíljunk az általa ránk hagyományozott örökség gazdagsága előtt, és hogy komolyan imádkozzunk azért, hogy siettessük Isten Izraellel kapcsolatos terveit és az üdvösségtörténetben betöltött egyedülálló szerepének beteljesedését. Azt hiszünk, hogy ebben a megújult kapcsolatban “a gyökérrel, amely minket hordoz” (Róm 11,18) rejlik az ökumenizmus történelmi és eszkatológiai alapja.

…azt jelenti, hogy csatlakozzunk Jézus imájához, hogy mindenki egy legyen, hogy egyháza visszanyerje egységét. Felismerünk az egyes egyházak gazdagságát, és befogadunk ajándékaikat, különösen a keleti egyházakét, hogy a Közösség életmódjában és liturgiájában prófétai előképe legyen annak az egységnek, amelyet a Lélek Krisztus Testének minden tagja között megvalósít.

…azt jelenti, hogy fel szeretnénk ismerni minden szegény emberben Jézust, aki arra hív minket, hogy szeretetünkkel öleljük magunkhoz. Engedjük, hogy a szegények tanítsanak minket, hogy megéljük az első boldogságot.

…azt jelenti, hogy égő buzgalmat érzünk, hogy Istent minden gyermeke megismerje és szeresse, hogy az evangéliumot minden nemzetnek hirdessék. Azt jelenti, hogy folyamatosan tágítjuk szívünk horizontját, hogy válaszolhassunk az üdvösségre szomjazó emberiség hozzánk intézett hívásaira. Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogadni a prófécia, a gyógyítás és más karizmák ajándékait, amelyek kísérik és hatékonnyá teszik az Ige hirdetését.

…azt jelenti, hogy Grignion de Monfort lelkiségének megfelelően teljesen Máriának szenteljük magunkat, törekszünk a vele való igazi misztikus egyesülésre, benne élünk, hogy megkapjuk az isteni élet teljességét és a Szentlélek kiáradását.

…azt jelenti, hogy a Názáreti Szent Családot vesszük közösségi életünk mintájául, az ő iskolájába helyezzük magunkat, megtanulunk nem magunknak, hanem másoknak élni, újra felfedezzük az emberi kapcsolatok igazi értelmét, Szent József tanít bennünket az igazi apaságra, hogy otthonaink igazi családok legyenek, és az emberi, érzelmi és lelki gyógyulás helyei sebesült nemzedékünk számára.

…azt jelenti, hogy gyermeki módon alávetjük magunkat a katolikus egyháznak és képviselőinek, a Szentatya utasításainak és tanításainak, a püspökök lelkipásztori tekintélyének, és közösségre törekszünk az egyház minden olyan valóságával, amellyel kapcsolatban állunk.

…azt jelenti, hogy alkalmazkodunk a Közösség életszabályához, az Egyház által jóváhagyott Általános Szabáyzathoz, de ugyanakkor a Szentlélek újdonságát is megéljük annak tudatában, hogy a Közösség kegyelme messze túlmutat a jogi struktúrákon, és ezért lehetővé teszi a közösségbe hívottak számára, hogy rugalmas és változatos módon tartozzanak a Közösség által alkotott lelki családhoz.

Jacques Philippe atya, cb

Vivez l'Avent à
l'école des Saints

/

Inscrivez-vous pour suivre notre parcours viidéo

Pictos-bougies-avent-2022